25. RapMonster --> No reason for hope

[RapMonster]A stúdióban voltam, és éppen az új tagról tárgyaltam a lemezkiadóval. Minden egyes pillanatban majdhogynem elsírtam magamat, ahogy a menedzserünk az új tagról áradozott, hogy milyen kedves, rendes, tehetséges, szorgalmas...stb. A francba is! Nekem V kell nem holmi új tag. Az ő hangja pótolhatatlan, ahogy bármelyikünké a bandában. A személyisége amit szintén nagyon hiányoltunk, az is csak V tulajdona. De nem tehettem mást. Géphez hasonló módon helyeseltem, és töltöttem ki a lapokat. Késő este volt már, és normális esetben soha sem volt baj, hogy ilyen sok időt kellett a stúdióban töltenem, mert olyankor mindig dalt írtam, vagy a fotókat ellenőriztem, esetleg szervezkedtem. De akkor, az idő szinte fájdalmasan lassan telt. Ahogy semmi másról nem szólt az ott eltöltött órák, csak arról, hogy végzem a kötelező papírmunkát. Semmi örömömet nem leltem ebben az egészben, és a debütálásunk óta először, komolyan elgondolkodtam rajta, hogy biztosan megérte e, hogy én lettem a leader. És az a tény, hogy ilyenek jártak a fejemben miközben az új tag adatlapját ellenőriztem, megijesztett. Ekkor megszólalt a telefonom. Suga volt az. Meglepődtem, hisz úgy tudtam Jin-nel van. 

- Mi történt? - vettem fel a telefont. 

- J-Hope-ék elmentek meglátogatni V-t a kórházban és fogalmam sincs mi történt, mivel Hoseok csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy volt valami nem kívánatos személy a kórházban. Mindenesetre Jimin és Kookie megint balhéznak. - mesélte YoonGi. Az arcomat a tenyerembe temettem. Már csak ez hiányzott.- Pontosan mi történt? - motyogtam. 

- Hát hazajöttünk SeokJin-nel és hát Süti a konyhában volt és mosogatott. Amikor köszöntünk neki ránk se nézett, aztán megjelent Jimin, erre JungKook elzárta a vizet és kisétált a konyhából, és erre Jimin utána kiáltott, erre Kookie csak annyit mondott, hogy "végeztem veled". És bement a szobájába. Jin most éppen Jimin-t vigasztalja, aki meg nem tudja abbahagyni a sírást. - valami akkor elszakadt bennem. Már túl sok volt ez az egész, és még fáradt is voltam. nem tudom mi lelt, de pár pillanatig csöndben voltam, majd egyszer csak beleüvöltöttem a telefonba. 

- Egyszer az életben nem lehetne kihagyni ezeket a rohadt drámázásokat? Baszottul nem érdekelnek a homokos problémáitok, ennél sokkal nagyobb bajom is van! Pont leszarom, hogy az a két pöcs éppen min vitázik! elegem van. - néma csend volt erre a válasz, majd Suga pár pillanat múlva kinyomta a telefont. elemeltem a készüléket a fülemtől, és a kezem remegni kezdett, a szemeim kikerekedtek. el sem hittem, hogy ilyet mondtam YoonGi-nak. Soha nem beszéltem velük így, szinte soha nem engedtem meg velük szemben magamnak azt, hogy felemeljem a hangomat. Pár percig még így ültem, de aztán észbe kellett, hogy kapjak. Nem most volt itt az ideje az önemésztésnek. Amit elrontottam, jóvá kell tennem. Úgy ahogy voltam, félbe hagyva munkámat, visszasiettem a dorm-ba. Amint visszaértem, az egész bandát összehívtam a nappaliba. Ideje volt komolyan tisztázni a dolgokat. Csakhogy ez nehezebbnek bizonyult mint gondoltam. A szobán néma csönd uralkodott. Mindenki megvetéssel nézett rám. Soha nem láttam még ezt a rideg tekintetet tőlük. 

- Szeretnék tőletek bocsánatot kérni. Mindegyikőtöktől. Egy vezető nem engedheti meg magának azt, hogy így beszéljen a társaival. szeretném ha tudnátok, hogy nem ítéllek el titeket se azért mert melegek vagytok, se azért, ha nem akartok többé velem beszélni. De ebben az esetben is, kérlek csak most az egyszer hallgassatok meg. Tisztáznunk kell egy-két dolgot. sok minden történt az elmúlt időben, ami mindannyiunkat nagyon megviselt. És mindannyian tudjuk, hogy innen nincs tovább út. - nyeltem egyet. Bár a torkomat a sírás szorongatta, nem hagyhattam most abba. Nem hátrálhattam meg. Az ő, és a rajongók érdekében. - Éppen ezért... A Bangtan boys egy hét múlva alá fog írni egy szerződést... - a hangom remegett. - Amivel... - nem bírtam... egyszerűen nem bírtam kimondani. - Véglegesen feloszlatjuk a bandát. 

24. J-Hope - Ismerős Arc és Egy Régi Emlék

[J-Hope]Éreztem, ahogyan a testem remeg, amikor megkérdem Jimin-t és JungKook-ot, hogy jöjjenek el velem a kórházba. Egyszerűen nem bírtam tovább. Beleőrültem a gondolatba, hogy nem lehetek TaeHyung-al. És a tetejében még a bandának is befellegzett. Őrület, hogy egy pár héttel ezelőtt még totálisan az járt a fejemben, hogy minden tökéletes. Mostanra, ez már teljesen elmúlt. 

Kookie és Jimin bólintottak, majd elindultunk, ki a kocsihoz. Hála az égnek annyi energiám még volt, hogy vezessek, de az is csak V miatt. Két társam beült az egyel hátrébb lévő ülésekre, és néma csöndben várták, hogy elinduljunk. Beindítottam a kocsit, és ki is parkoltam a dorm parkolójából. A kórház nem volt messze, mivelhogy a menedzserünk sem akarta, hogy nagyon távol ápolják V-t a bandától. Úgy tíz perc kocsikázás után oda is értünk a célként szolgáló épülethez. A szívem nagyokat dobbant, ahogy beléptünk a liftbe, és minden elhagyott szinttel, egyre közelebb kerültünk TaeHyung-hoz. Ahogy a lift kinyílt, megfeledkeztem a hátra hagyott JungKook-ról és Jimin-ről, és szinte már futva indultam el a szoba felé, ahol V-t ápolták. Látogatási idő volt, meg amúgy is, RapMonster elintézte, hogy mi akkor is bemehessünk, amikor elméletileg nem fogadnak látogatókat. Kivétel ezalól ha V olyan állapotba kerül, hogy beavatkozásra van szükség, vagy ha esetleg felébredne. A rákos daganatot hála az égnek sikerült kioperálni, és azon a napon tényleg újra megcsapott a remény sugara. Csakhogy ez hamar elszállt, mert az orvosok szerint V kómáját nem a rák okozta. Persze jó, hogy megszabadultak tőle meg minden, de a kóma egy teljesen, a ráktól független dologtól állt be. Mikor beértünk a kórterembe, a szemeim könnybe lábadtak. V sápadtan feküdt az ágyon, hajának színe már nem volt olyan élénk, mint szokott lenni. Mégis... én egy csodának éreztem, hogy láthatom őt. Gyönyörűnek találtam. A száján lélegeztető gép volt, de a mellkasa emelkedett és süllyedt, illetve egy ujjára csatolt gép segítségével, egy monitorra kapcsolva, a pulzusát is figyelték, ezzel árulkodva arról, hogy él. Hihetetlen volt számomra, és legszívesebben magamhoz szorítottam volna azt a hülye oroszlánt, de csak álltam ott, némán szipogva. A doktor úr aki tökéletes figyelemmel ápolta a szerelmemet most felállt, és oda lépett hozzám. Hálás voltam neki, hogy ennyire vigyáz V-re. - Nos, úgy tűnik az állapota valamelyest javulásnak indult. - mosolyodott el halványan a doktor, majd átlapozgatta a kezében tartott iratokat. - Úgy látszik fel fog épülni. - a szavak a füleimben dalként hatottak. - Mikor? - csillantak fel a szemeim hitetlenkedve, mintha csoda történt volna. a doktor csak megrázta a fejét. - Ez egy hosszú folyamat. Lehet, hogy ebben a hónapban felépül, de az is lehet, hogy egy fél év vagy év múlva nyitja ki újra a szemeit. Viszont megnyugtathatom önt, biztosan fel fog ébredni. - megkönnyebbültem. Nem számít, hogy egy év vagy egy hónap múlva ébred csak fel. Az a tény, hogy gyógyul, hogy meg fog gyógyulni, újabb reményt nyújtott. Az ágyon fekvő V-re néztem, amikor észre vettem, hogy egy ismerős lány térdel a fekvőhely mellett. Ekkor hallottam, hogy a mellettem álló Jimin lélegzete elállt. Ránéztem. Jimin szemei kikerekedtek, ahogy tekintete találkozott a lányéval. - Park.... Jimin.... - lehetett leolvasni a lány szájáról, aki látszólag szintén meg volt lepődve. - Lee SooYun? - suttogta Jimin, valószínűleg a lány nevét. - Ki ez a lány? - kérdezte JungKook, tekintete a két személy között cikázott. - SooYun... - kezdte Jimin, a hangja elakadt. - A volt barátnőm. 

23. JungKook --> Sötét napok

[JungKook]A banda napjai szárazon teltek. A BTS egy időre kilépett a reflektorfényből, hisz V nélkül semmit sem tudtunk végre hajtani. A stúdió azon volt, hogy kerítsenek egy ideiglenes tagot, amíg V fel nem épül, de eddig sikertelenül jártak. Bár azt hiszem, ha még sikerülne is új tagot keríteni, akkor sem lopnánk vissza magunkat egyhamar, a rajongók szívébe, ugyanis TaeHyung nélkül semmi sem volt az igazi. Egyszóval a BTS ítéletnapja, már itt lógott a nyakunkon, és az egész bandán eluralkodott a félelem. A félelem V miatt, a félelem a kudarc miatt. J-Hope volt a legrosszabb állapotban. Csak ritkán mozdult ki a szobájából, akkor sem kommunikált senkivel, csak evett néhány falatot, de látszólag nem nagyon volt étvágya, és ez mindenkit nagyon aggasztott. A vak is láthatta rajta, hogy egész nap csak sírt.

Éppen a nappaliban ültem RapMonster-el. Suga és Jin elmentek valamerre kicsit levegőzni, hisz amióta a banda ismét megromlott, nem mozdultunk ki a házból. Nem beszélgettünk, csak ültünk némán a kanapén. NamJoon szemei alatt, fekete karikák húzódtak árulkodva arról, hogy elég sokat éjszakázhatott. A banda sorsa, leginkább őt viselte meg, végül is ő álmodta meg ezt az egészet, ő a leader, az apja mindannyiunknak. Talán ez így furcsán hangzik, de tényleg olyan volt számunkra. Egy aggódó apa. Ekkor megjelent a nappaliban Jimin, egy doboz kólával a kezében. Leült mellém a kanapéra. Hallottam a doboz sercegését, ahogy szerelmem kinyitja az üdítőt. Fejemet a vállának döntöttem, és lehunytam a szemeimet. Próbáltam elképzelni, hogy minden rendben van, hogy most is itt ülök, a banda összes tagjával, akik nevetgélnek, beszélgetnek körülöttem. De tudtam, hogy ez hazugság, és valójában az a szoba, nagyon is üres. Az egyetlen melegséget árasztó pont, Jimin volt. Számomra, a tüzet jelentette, egy végeláthatatlan hóviharban. Ő, az egyetlen remény számomra. Elsírtam magamat. Nem tudtam miért, és teljesen váratlanul ért, de zokogtam, benedvesítve Jimin pólóját, aki átölelt, és a fejemet kezdte simogatni, miközben én védtelenül a mellkasához simultam. Elég gyakran sírtam mostanában, és gyakran jöttek rám sírógörcsök is. Ilyenkor Jimin volt az egyetlen, aki meg tudott nyugtatni. Ő magabiztosnak tűnt, rendíthetetlenül hitt benne, hogy a banda még koránt sem közeledett a végéhez, és ezt tartottam benne annyira lenyűgözőnek. Elszánt volt, és hiába tűnt abszolút reménytelennek a helyzet, ő el tudta velem hitetni, hogy valamikor megint jóra fordulnak majd a dolgok. A légzésem kezdett újra normálissá válni, és a sírást is abbahagytam. De még mindig Jimin-hez simultam, mélyen beszívva az illatát. Felnéztem rá, és válaszul egy aggódó tekintetet kaptam. Halványan elmosolyodtam, és erőtlenül megcsókoltam őt. Az ajkai ismerősek voltak, puhák, és melegek. Bizsergés futott végig a gerincemen. Szemem sarkából láttam, ahogy RapMonster is elmosolyodik kicsit, de jobbnak látta, ha magunkra hagy, és ezért nagyon hálás voltam. Jimin eldöntött a kanapén, fölém mászott, és a nyakamat kezdte csókolgatni, miközben egyik kezével a pólóm alá nyúlt. Ismerős érintések voltak, már rég nem tartottam tőlük. Végignyalt alsó ajkamon, majd a lehető leggyengédebb módon, megcsókolt. Feltűrte a pólót a hasamon, és belecsókolt a köldökömbe, miközben én halkan felnyögtem. Elkezdte letolni a nadrágomat és a bokszeremet egyszerre, miközben én leügyeskedtem róla a pólóját. Ezután felültem, és én is megszabadítottam őt, a felesleges ruhadaraboktól. Most én szerettem volna irányítani. Fölé térdeltem, és óvatosan, már álló tagjára ereszkedtem. Ismét felnyögtem, csak most már jóval hangosabban. Nem a fájdalomtól, hiszen már rég hozzászoktam Jimin méretéhez. Szerelmem végigsimított a gerincemen, és kezei a csípőmnél állapodtak meg, hogy besegítsenek a mozgásba. Eleinte lassan mozogtam fel-le, de később gyorsítottam a tempón. Jimin a mellkasom közé csókolt, én pedig ösztönösen a hajába túrtam, egy sóhaj kíséretében. Hamar elmentem, de ezt nem szégyelltem, addig nem, amíg Jimin juttat ilyen kevés idő alatt a csúcsra. Még mozogtam egy kicsit rajta, de utána ziláltan másztam le róla, és számmal folytattam a befejezetlen munkát. Tagjára markoltam, és húzogatni kezdtem rajta a bőrt, miközben számmal is kényeztettem. Tudtam mik a gyenge pontjai, így azzal is tisztában voltam, hogy mennyire élvezi, a reakcióiból ítélve. A hajamba túrt, nyögdécselt, és amikor nem bírta már tovább, a számba élvezett. Engedelmes kiskutya módjára, mindet lenyeltem. Felhajoltam hozzá egy csókra, ezután visszaöltöztünk. Ekkor, nagy meglepetésünkre J-Hope állt meg a küszöbön. Szemei pirosak, az arca sápadt volt, és úgy tűnt, mintha fogyott volna. Aggódón, és kérdő tekintettel néztünk rá. - Srácok... látni akarom őt... Gyertek el velem! Kérlek... - mondta erőtlenül, és szipogó hangon. 

22. Jin -- > Ennél rosszabb már amúgy sem lehet

[Jin]Amikor odaértem Jimin-hez, csak figyeltük az eseményeket. Nem avatkozhattunk közbe, egyedül abban reménykedhettünk, hogy RapMonster-ék időben megérkeznek. Ám ekkor megtörtént az, amitől tartottunk. Jimin tüsszentett egyet, és lebuktunk. A következő pillanatban, a bűnözők körénk gyűltek, és gúnyos vigyorral méregettek minket, Megállt bennem az ütő, el sem bírtam hinni, hogy ez történik velünk.- Nézzétek, itt van még a másik két jómadár. Láttunk ám titeket a tévében. Hát mit nem mondjak. Van bennetek lóvé, ígéretesnek tűntök. - mondta az egyik nagy darab férfi. Erős alkohol szag áradt belőle. A következő pillanatban, gyomron vágtak, majd tarkón, és minden elsötétült. Az utolsó dolog amit láttam, hogy Jimin megpróbál kiszabadulni a fogva tartóinak kezei közül. Mikor ismét kinyitottam a szememet, még mindig a parkban voltam. Egy szirénázó mentőnek a hátuljában feküdtem. Amikor felültem, a fejem görcsölni kezdett, és amikor oda kaptam, megéreztem rajta a kötést. Mi történhetett? Ahogy jobban körül néztem, megpillantottam a földön fekvő V-t, és a mellette zokogó J-Hope-ot, akit Suga próbált vigasztalni. RapMonster a rendőrökkel beszélt, Jin-nel együtt, JungKook és Jimin pedig csendben ültek egymás mellett.- Mi történt V-vel? - kérdeztem a két fiút, mire Jimin hátrakapta a fejét.- Újra kellett éleszteni. - mondta, alig hallható hangon. - Az állapota elég kritikus. Az orvosok nagyon aggódnak miatta. - mondta. Hangján hallottam az élettelenségét. Megpróbáltam felállni, de az már nem sikerült. - Ne is próbálkozz! - kezdte, JungKook. - Te sem voltál valami fényes állapotban amikor megtaláltak. Egyedül én voltam eszméletemnél. - csuklott el a hangja a mondat végére.- Mi történt? - kérdeztem. JungKook beszédre nyitotta a száját, de inkább meggondolta magát. az arca elsápadt, és szemeit lesütötte. - Megerőszakolták. - mondta alig hallható hangon Jimin. El sem hittem, a történteket. Úgy gondoltam, ilyenek csak a filmekben vannak. És most mégis megtörtént. Ekkor Suga lépett oda hozzám.- Hogy vagy? - erőltetett egy mosolyt, de látszott rajta, hogy a történtek eléggé megviselték. - Élek. - mondtam, és nem törődve a többiekkel, magamhoz húztam egy csókra. Mikor szétváltunk, először Jimin-re néztem, de ő látszólag nem reagált erre. Mindannyian csak V-t nézték, akit éppen akkor vitték be a mentőbe, hogy a kórházba szállítsák. Nem sokára mi is az intézménybe indultunk. Egy fél napot vártunk az eredményekre, mire végre megjelent az orvos, az eredményekkel a kezében.- A fiatalembernek nagyon nagy szerencséje volt. Ha nem lenne ilyen erős, már valószínűleg meghalt volna. Azonban az állapota eléggé instabil. Szomorú, hogy ilyet kell mondanom, főleg önöknek, de az a helyzet, hogy TaeHyung kómába esett.

Vines

Bocsánat mindenkitől, hogy erre egy külön bejegyzést szánok, de szükségét éreztem annak, hogy ezt megosszam veletek. x'''D (nem sokára pedig új rész ^^)

Jimin-JunKook Vine
Jimin-JungKook Vine

21. J-Hope --> Kapcsolatbontás

[J-Hope] Idegesen szorongattam a készüléket a kezemben, amelyen keresztül folyamatos hívásban voltam Jin-el és Jimin-el. Elméletileg van ötletük, hogy hova mehettek, de ez nem volt nekem elég. V eltűnt, és ráadásul össze is esett. Nagyon ideges voltam, akár csak a többiek, de talán én egy kicsit mégis jobban aggódtam. Talán gonoszság ilyet mondanom, hogy én "jobban aggódtam", hiszen mindannyiunk ugyanannyira aggódna akár Suga, vagy RapMonster eltűnésénél. Bár ez sem teljesen igaz, mert ha RapMonster eltűnne, valószínűleg mind bepánikolnánk, hisz valljuk be, a leader-ünk a csapat szíve, ő nélküle azért elég lehetetlennek tűnik, hogy a banda létezzen. De most nem ez volt a lényeg. A vonal túlsó feléről beszélgetéseket, és nevetéseket hallottam. Hogy képesek ilyenkor ennyire jól szórakozni?! Hahó! Jimin! A fiúd bajban van, te meg vígan nevetgélsz egy másik pasival? Ez milyen már! - ... Várj egy percet! ... Ott! Igen ott! Látod? - suttogott Jimin. - Várj itt, én megnézem mi van ott! - folytatta, majd hallottam, ahogy elindult. Végre valahára hasznát vettük a konferenciahívásnak. Most az egyszer áldom azt az embert, aki ezt kitalálta.- Jin hova ment Jimin? - suttogtam a telefonba, nehogy lebuktassam az említett fiút, bár biztos voltam benne, hogy mindkettejük a fülhallgatójukat használják. - A parkba értünk. Elég sötét van, és itt vannak tőlem úgy egy utcányira, pár hangoskodó részeg férfi. Jimin éppen hozzájuk megy. - hallottam is a kagylóból az egyre erősödő nevetést és ócsárló, illetve kivehetetlen szavakat, ahogy a társunk közeledett az említett csoporthoz. - Srácok... - hallatszott Jimin aggódó hangja a telefonból. - Látom őket... V a földön fekszik, JunKook-ot pedig... - hallottam, hogy milyen ideges lett, és az én szívem is kihagyott egy ütemet. - molesztálják azzal a mocskos kezükkel. - mondta, és tudtam, hogy bármelyik pillanatban képes lenne nekirontani az akár, öt-tíz részeg emberre, aminek tuti nem lenne jó vége. - Jimin... Nyugodj le! Odamegyek. Hoseok, te hívd RapMonster-t, hogy jöjjenek ide, a rendőrökkel együtt! - magamban bólintottam, ahogy Jin lediktálta a címet, én meg letéve a telefont, rögtön tárcsáztam is a leader-t. A picsába! Foglalt volt. nem baj, akkor Suga-t kell hívnom. Idegesen fújtam ki a levegőt, ahogy kicsöngött a telefon és pár búgás után, Suga szólt bele a készülékbe. - Mi az J-Hope? - kérdezte.- Szia, NamJoon ott van? - kérdeztem, mire hallottam ahogy a csapattársam átadja a leader-nek a telefont. - Halló? - szólt bele RapMonster. - Meg vannak Kookie-ék... - kezdtem, majd lediktáltam a címet. - Rendben. Akkor máris jelentem ezt is a rendőröknek. - felsóhajtott. - Öcsém, jó sok papírmunka lesz ez. Nem irigylem a hatóságokat. - egy kis szünetet tartott, majd ismét felsóhajtott. - Hoseok... Ne aggódj! Minden rendben lesz, máris indulunk, te pedig hívd vissza gyorsan Jimin-éket, hogy mi a helyzet?! - bár RapMonster nem láthatta, de bólintottam, majd amint kinyomtam a telefont, már tárcsáztam is a két jómadarat. A telefon kicsöngött. De a nyugodtságom csak pár pillanatig tartott. - A hívott szám, jelenleg nem elérhető... 

20. Yong --> EXTRA 3. <-- Yong

(Hááát ismét elérkeztünk egy extrához. :D Telik az idő gyerekek, telik, túl gyorsan is. ^^) 

[Yong]Jimin nem akarta most azt, JungKook-al. Ilyen állapotban nem. A békülős szexnél nincs rosszabb, legalábbis így gondolta, főleg, hogy az egyik fél hót részeg. Csak betakargatta, és egész éjszaka el nem mozdult mellőle. Folyton az a kép járt a fejében, ahogy az Ő Sütije, valaki mással van együtt. Nem tehetett róla, de a keze ökölbe szorult, és legszívesebben szétverte volna azt a Daniel-t, vagy ki a fenét. Tudta, hogy a másik fiú sem tehetett a történtekről, hiszen nyilván JungKook is benne volt a dologban, és ő is. Ha nem bántja meg Kookie-t, és nem kapja fel azon a vizet, hogy valaki mást csókol meg teljesen véletlenül (ráadásul ez a valaki RapMonster volt ugyebár, aki sohasem árulná el őket), akkor mind ez nem történt volna meg, és mind együtt élveznék a nyaralást. Kookie korán kelt, hajnali hat körül, ami meglepte Jimin-t. A maknae megdörzsölte a szemeit, és fájdalmas hangokat kiadva, fintorogva ült fel. - Baszki a fejem... - káromkodott. - Eh Jimin? Mit keresel itt... ? És én... mit keresek itt? - kérdezte, ahogy kezdett felocsúdni. - Minden rendben? Jól vagy? - hagyta figyelmen kívül a kérdéseket Jimin. - Igen persze... Jimin én annyira sajnálom... - mondta. Az előző estéről csak halvány emlékképei voltak, de arra amit Jimin mondott neki, tisztán emlékezett. - Nem haragszom te hülye Süti! Tudod mennyire féltem, hogy elveszítelek? - kezdett el könnyezni Jimin, bár lehet hogy csak azért volt ennyire érzékeny, mert nem aludt egész éjjel, és ki voltak készülve az idegei. JungKook nagy szemekkel nézett fel rá, amitől az idősebbnek megszakadt a szíve. Olyan gyönyörű volt, és most... ő is sírt. Átölelték egymást, és egymás vállán sírtak, zokogtak. Mindkettejüknek hihetetlen bűntudata volt, és örültek, hogy végre megint szent a béke. Ez az egész mindkettejüknek tanulságos lecke volt a későbbiekre, hisz mindketten csak kezdők voltak a szerelemben. Viszont bebizonyították egymásnak, hogy a köztük lévő kötelék elég erős ahhoz, hogy átvészeljék a nehezebb időszakokat. Ekkor kinyílt az ajtó, és RapMonster lépett be rajta, a többiekkel együtt. Mindegyikük szeme alatt sötét karikák húzódtak, ami elárulta, hogy ők sem aludtak túl sokat az éjjel. - Jimin te hülye faszkalap! Csak úgy eltűnsz te is, és semmi életjelet nem adtok magatokról! Mi meg halálra aggódtuk magunkat. - Tényleg bocsi. - mondta Jimin. Túl fáradt volt most, egy vitához. V beelőzte a többijeket és ráugrott az ágyra, magához szorítva a maknae-t. - JungKoooooooooooooooooook! Annyira aggódtaaaaam! - hisztizett. Kookie bizonytalanul ölelt vissza. A másnaposság belassította. - Mind nagyon aggódtunk, emiatt a hülye segg miatt. - csatlakozott J-Hope is, miközben Jimin-re mutatott. - Na gyertek ide buzeránsok! - nevetett fel végül RapMonster is, és az egész banda egy hatalmas családi ölelésbe kezdett. JiKook END (a következő EXTRÁKBAN már másik páros "minisztorija" lesz ^^) 

19. Jimin -->" Ezért kérlek, bocsájtsd meg a bátyónak a hülyeséget, és menjünk, mentsük meg azt a két tökfejet, mielőtt valami bajuk esne!"

                                                             [Jimin]

Miután visszamentem a szobámba, még mindig röhögtem, Suga arcán. Ekkor vettem csak észre, hogy Kookie már nem volt a szobában, így első dolgom az volt, hogy felhívtam. A telefon kicsöngött és kisidő múlva JungKook vette fel a kagylót. Megnyugodtam. - Hello? - szólt a vonal túlsó feléről a maknae. - Szia Süti én vagyok. Hol vagy?- Eh? Jimin bocsi... de most nem alkalmas. Már épp hívni akartalak titeket... - a hangja zaklatott volt. - V összeesett. - a szavak szellemként lebegtek a szemeim előtt. - Mi? Mikor? És most... hol vagytok? - Épp ez az. Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk de Jimin semmiképp sem jöhettek most id~ ...- a háttérből sikítást, és idegen férfiak hangját hallottam, majd vonal megszakadt, én meg dermedten bámultam magam elé. Mi történt? Mi lehetett az a hátborzongató hang? És V hogy van? Miért volt olyan zaklatott JungKook? Kérdések ezrei cikáztak a fejemben. - NamJoon! - kiáltottam ki végül a folyosóra. A leader, álmosan jött ki a szobájából, a tarkóját vakargatva. - Mégis mi a jó büdös szarért üvöltözöl te itt ilyen... - V összeesett. - vágtam bele a mondandójába. RapMonster elképedt.- M... Mi van? Hol és mikor? - megráztam a fejemet. - Nem tudom. Most beszéltem Jeongguk-al, azt mondta, hogy nem mehetünk oda, de a vonal megszakadt. - kezdtem. A leader tudta, ha JungKook-ot az igazi nevén szólítottam, akkor tényleg nagy lehetett a baj. Beletúrt szőke hajába, és erősen gondolkozni kezdett.- Na és azt nem mondta, hogy hol vannak? - megráztam a fejemet. - Nem, nem tudta megmondani. Nagyon rossz előérzetem van. Ráadásul V nincs olyan állapotban, hogy ilyenekbe keveredjen. - Elmondom mit csinálunk. - mondta egy kis gondolkodási szünet után a vezető. - Te és Jin elmentek megkeresni őket. J-Hope itt marad a házban, és folyamatos kapcsolatban marad veletek, ha esetleg bármi történne, rögtön tudjon minket értesíteni. Én és Suga pedig elmegyünk a rendőrségre, és felhívjuk a stúdiót, illetve a korházat, V miatt. Nem lesz semmi baj. - tisztelettel néztem RapMonster-re. Ezért volt ő a leader-ünk. Mindig tudta, hogy mi a teendő, és tehetsége volt a rögtönözéshez. - Miért pont Jin-nel kell mennem? - hisztiztem mégis. - Ez most nem rólad szól, Jimin. Te túl forró fejű vagy, SeokJin pedig képes döntéseket hozni kritikus helyzetekben. Hoseok szóba se jöhet, ő idegbeteg lesz amint meglátja V-t, és ha Kookie is ott van, akkor te se bírnál nyugton maradni. YoonGi meg túl gyenge, és érzékeny. Az lesz a legjobb, ha ti mentek. - a kezeim ökölbe szorultak, de bólintottam. Igaza volt, ez nem rólam szól. RapMonster elment szólni a többieknek, míg én az ajtóban vártam felöltözve. Nem sokára megjelent Jin is.- Nos van ötleted, hogy hol lehetnek? - kérdezte. Nem válaszoltam. Az első célpont mindenképpen a közeli park volt. Hisz nem juthattak olyan messzire, és az volt az egyetlen olyan hely, ahova érdemes volt beszélgetni menni, de ezt nem akartam megosztani a társammal. - Hallottad, hogy mit kérdeztem?! - kért számon zaklatottan Jin, de én csak mentem tovább az utcán. Kis idő múlva Jin-nek elege lett belőlem, és erővel maga felé fordított, hogy a szemembe nézzen.- Kurvára elegem van abból, hogy így viselkedsz velem. Tudom, hogy megérdemlem, de már túl vagyunk rajta. Egy bocsánat kérés nem volt elég? - nem bírtam tovább. Teljesen felidegesített és...CSATT!A kezem a rapper arcán csattant. - Hazudtál nekem! Megértem, hogy nem érzel irántam semmit, de attól még olyanok voltunk mint a testvérek! A családtagok pedig soha nem hazudnak egymásnak! - a bomba felrobbant. Sírni kezdtem. Zokogtam. Elegem volt ebből az emberből. Ekkor váratlanul, magához ölelt. Meglepődtem, nem kicsit. Nem értettem, hogy mit csinált.- Így igaz Jimin, te olyan vagy számomra mint az öcsém. Ezért kérlek, bocsájtsd meg a bátyónak a hülyeséget, és menjünk, mentsük meg azt a két tökfejet, mielőtt valami bajuk esne! 

18. Suga --> "Aztán ha végeztél várlak a szobámban kis szívem."

[Suga]

Végre minden rendben ment köztem és Jin között. Ennek örültem. Viszont a bandában semmi nem ment úgy, ahogy elterveztük. Először is itt van V, akiről még most sem tudom elhinni, hogy rákos lett. A mindig jó kedvű TaeHyung most egy depressziós falfehér emberré változott, aki alig eszik és mindig rosszul van. Jimin még mindig utálta Jin-t, amit én persze meg is értek. Hoseok is elvesztette a jó kedvét, és megkomolyodott, túlságosan is. Csak V-vel törődik, amit persze megértek, de képes lemondani miatta akár a saját szükségleteiről is, mint például az alvás, az evés vagy éppen az ivás. JungKook szinte mindig sír, RapMonster pedig egy idegbeteg lett. Mindenki megváltozott, még én is, aki szinte semmit sem beszél már. Kifelé muszáj azt mutatnunk, hogy minden a legnagyobb rendben van, de egyáltalán nem volt így. Éppen táncedzésen voltam J-Hope-al és Jin-el, mivel nekünk volt még pár dolog amit tisztázni kellett néhány koreográfiában. Már nyolcadszorra próbáltuk újra, ugyanazt a mozdulatot, és a koreográfusunk hiába magyarázta el újra és újra, nem tudtunk koncentrálni.
- Srácok mi van veletek? Sohasem láttalak még titeket ilyennek. - kérdezte. Egyikünk sem nézett rá, csak lesütöttük a tekintetünket, és ő is jobban látta, ha inkább nem erőlteti a dolgot.
Hosszú nap volt, sok időbe telt, mire végre megtanultuk a táncot. Csak késő este értünk haza, úgy este tíz körül. Jin és J-Hope előbb értek haza, úgy egy órával, mivel én még tisztáztam pár dolgot a koreográfussal. Mikor haza értem, rögtön a nappaliba mentem, hogy tévézzek egy kicsit, és hogy kipihenjem a mai nap fáradalmait, amikor egy ideges Hoseok-al találtam magam szemben, aki gyilkos tekintettel meredt a távolba.
- Mi a baj? - kérdeztem, és leültem mellé a garnitúrára.
- V-nél már megint bent van az a doki. - nem bírtam ki. Felröhögtem, hogy tényleg ennyi a baja, de ő csak sötét pillantást vetett rám, én pedig abbahagytam a nevetést.
- Bocsi J-Hope de én nem egészen értem, hogy ezzel mi a bajod.
- Az, hogy az a gyökér, teljesen rámozdult TaeHyung-ra. Tapizza a kezét, a nyakát, és felhajtatja vele a pólóját, meg ilyenek. Aztán kúpokat is ad be neki, és az intimebb részeit is megnézegeti.
- Igen, mert ő egy orvos. Ez a dolga. - mondtam. J-Hope komolyan kezdett megőrülni. - Ráadásul fiú is. Hiába fiatal, attól még nem mindenki homokos aki V-hez ér.
- Tudom, de ez száz százalék hogy homi. Ő mondta.
- Miért, pontosan mit is mondott?
- Hogy V helyes srác, szerencsés vagyok vele, és hogy ő mit meg nem adna, ha ilyen fiúja lehetne.
- Ez eddig oké, de kétlem, hogy Park Doktornak ilyen szándékai lennének.
- Hát nem tudom, de engem akkor is irritál ez az alak. Folyton mosolyog. - ismét felnevettem.
- Talán mert együtt érez velünk, és próbál szimpatizálni. Komolyan J-Hope! Ez már üldözési mánia.
- Én komolyan beszélek YoonGi.
- Bocs de ez abnormális. Én KIZÁRTNAK tartom, hogy V ilyen szempontból veszélyben lenne. - mondtam, majd felálltam, és jobbnak láttam, ha inkább a szobámban maradok. J-Hope-nak jobb lesz egy kicsit, ha lenyugszik, és én csak idegesíteném. Talán veszek addig egy fürdőt vagy valamit. Amúgy is úgy éreztem magam, mint egy kicsavart rongybábu. Fájt miden porcikám. A szobámba érve, felkaptam egy törölközőt és a hálóneműmet majd elindultam a fürdőszoba felé. Ahogy beértem, valaki felsikkantott. Ijedtemben felugrottam, mire Jimin-nel találtam magam szemben, aki éppen... szóval... a kicsi Jimin-t simogatta.
- Baszd meg! Nem tudsz kopogni? - cseszett le, én meg megadóan felemeltem a kezeimet.
- Ne haragudj! Sok idő míg végzel? - Jimin ravaszul elmosolyodott.
- Nem ha te is besegítesz. - mondta, mire én teljesen lerökönyödtem, és elsápadtam. Erre, pár percnyi néma csönd után, ő felnevetett és felegyenesedett.
- Látnád milyen arcot vágsz. Komolyan bevetted? Te meg én? Na ne. Ez kész. - mondta, azzal még mindig röhögve kisétált az ajtón, ám még a küszöbről visszaszólt nekem. - Aztán ha végeztél várlak a szobámban kis szívem. Nyomhatjuk hármasban, vagy hogy ha úgy adja négyesben is. - kacsintott, mire én hozzávágtam egy közelben lévő tusfürdős flakont.
- Hülye gyökér! - kiabáltam, ő meg csak nevetve elsétált. 

17. JungKook --> "Miért kellett beléd szeretnem és te miért voltál ennyire vak? "

                                                   [JungKook] *egy héttel később*

RapMonster még elintézte az orvosokkal, amit kellett. A rák nem volt olyan súlyos, úgy tűnt nem kell egyenlőre operálni. V haza is jöhetett velünk, és folytathatta a munkát, viszont minden második nap jött hozzánk egy orvos, aki kezelésbe vette, és megnézte a daganat állapotát, hogy nem nőtt e, és hogy egyéb vizsgálatokat végezzen rajta. Ezen kívül V-nek fokozottan kellet figyelnie az étkezésre, és hogy ne terhelje túl magát. Amióta kiengedték a kórházból, nagyon maga alatt volt, folyton betegeskedett, és nem egy kisebb fellépést, vissza kellett mondani. Még J-Hope se tudta megvigasztalni őt, pedig nagyon igyekezett. Mind nagyon igyekeztünk. Ismét egy nehéz időszakba értünk, amiből nehéz lesz kilábalni. A szobámban ültem, mellettem Jimin-nel, aki idő közben átcuccolt hozzám. - Hé, Süti mi a baj? - kérdezte a szerelmem, miközben végigsimított az arcomon és komoly tekintettel fürkészett. - Mi lesz, ha nem tudják meggyógyítani V-t? Ő a legjobb barátom, szinte olyan mintha a testvérem lenne. Nem bírnám elviselni, ha elveszíteném. - mondtam, sírásba fúló hangon. - Ilyenre ne is gondolj te kis hülye! - ölelt magához. - Az orvos azt mondta, hogy nem lesz semmi baj. Legrosszabb esetben megoperálják, és kész. Örüljünk, hogy egyenlőre még a műtét sem szükséges! - a hangja, a karjai, valahogy megnyugtattak. Fejemet a mellkasára hajtottam és lehunytam a szemeimet. - Annyira szeretlek. - suttogtam. Éreztem, ahogy Jimin elmosolyodik, majd kissé eltol magától, és szembe fordulva velem, megcsókol. Olyan jól esett most, hogy törődött velem. Hozzá simultam, és átkaroltam a nyakát, nyelvemmel átvándoroltam a szájába, átvéve az irányítást. Most nagy szükségem volt, egy kis vigasztalásra, támogatásra. Ledöntöttem az ágyon, és macskaszerűen tekeregve rámásztam. Mikor szétváltunk, szerelmem szemében egy kis vadságot véltem felfedezni. Elmosolyodtam és elkezdtem lehúzni róla a pólóját, végigsimítva izmos felsőtestén. Miután ő is megszabadított engem a felsőmtől, egy határozott, és egyben egy váratlan mozdulattal, maga alá fordított. Csókolgatni kezdte nyakamat, a kulcscsontomat, a mellkasomat, a szegcsontomat. Körbenyalta a köldökömet, nyögéseket kicsalva belőlem. Lehunytam a szemeimet. Olyan jó érzés volt, amikor ilyeneket csinált. Általában mindig adja a "kemény legényt" a bandában, de ilyenkor éreztem, hogy milyen törékeny is valójában, és hogy mennyire vigyáz rám. A hajába túrtam, mire ő feljött hozzám egy csókért, miközben kigombolta mindkettőnk gatyáját. A vállaiba karmoltam, ahogy anyagon keresztül a tagomra markolt, mire ő beleharapott az alsó ajkamba, viszonozva a szívességet. Elkezdte letolni a rajtam lévő maradék ruhadarabot, amikor váratlanul megállt. Kinyitottam a szememet, mire Jimin aggódó tekintetével találtam szembe magamat.- Mi a baj? - kérdezte. - Eh? Semmi. Miért kérdezed? - ismét végigsimított az arcomon.- Akkor miért sírsz? - az arcomhoz kaptam. Valóban nedves volt. Nem is vettem észre. Ekkor kinyílt az ajtó és V jött be rajta. Mindketten oda kaptuk a fejünket. V az általános sápadtságánál is sápadtabb lett, és szemében egy kis harag csillogott. Jimin még mindig felettem térdelt kigombolt gatyával félmeztelenül, szóval eléggé kínos szituáció alakult ki. - Bocsi, hogy megzavartalak titeket, csak visszahoztam Kookie Michael Jackson cédéjét. - lengette meg a kis dobozt, majd bedobta a szobába, és gyorsan elszaladt, bevágva maga mögött az ajtót. Mérgesen löktem le magamról Jimin-t. - Te idióta! Miért nem zártad be az ajtót? - torkolltam le. - Ezért is én vagyok a hibás? Franc gondolta volna, hogy itt fogunk kilyukadni, és ha jól emlékszem te kezdted. - válaszolta mérgesen, miközben visszavette a pólóját és visszagombolta a farmerjét. A haja borzos volt, a felsője összegyűrődött. De mielőtt jobban szemügyre vehettem volna, már nyitotta ki az ajtót. - Hova mész? - kérdeztem riadtan.- Vécére. Befejezni azt amit te kezdtél el. - a tagjára mutatott, és rögtön megértettem mindent. - Tudod, nem maradhat így. Te meg most nem vagy olyan állapotban, hogy folytathatnánk. - tette hozzá, majd el is tűnt a folyosón. Sóhajtva kezdtem el pásztázni a plafont, majd kis idő után, V után mentem, aki épp készült volna elmenni. Megvártam amíg, kimegy a bejárati ajtón, nehogy észrevegye, hogy követtem, majd én is utána megyek. Csak akkor szólítom meg, mikor már kellő távolságra kerültünk a többiektől. - Hé V! Mi a bajod? - kérdeztem, megállítva az oroszlánt, a vállánál fogva. Amint felém fordult elképedtem. Sírt. - Szerinted mi a bajom? Rákos vagyok, folyamatosan fájdalmat okozok a szerelmemnek, és közben nem csak őt szeretem. Igaz, hogy J-Hope iránt sokkal többet érzek, de rajta kívül van más is aki iránt érzek még valamit. - zokogta. Nem bírtam megszólalni, letaglóztam. Elengedtem a vállát, mire ő folytatta. - Van fogalmad róla, hogy milyen szar érzés nézni és támogatni, ahogy az az ember akit szeretsz, összejön egy másik emberrel? Közben magadat is okolod, hogy hogy nem vagy képes hűséges lenni ahhoz, akit jobban szeretsz. Éreztél már így? Kibaszottul szar. És ez a te hibád Jeon Jeongguk. Miért kellett beléd szeretnem és te miért voltál ennyire vak? 

16. V -- > No more reason.

                                                    [V] 

Fogalmam sincs mi történt. Csak egy hatalmas fájdalomra emlékszem, és mégis, egy rideg kórházi szobában ébredtem, mellettem Jimin-nel és Kookie-val. Fel akartam ülni, de a karomból infúzió lógott ki, az arcomon pedig lélegeztető maszk volt.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Elütött egy autó és betört a fejed. - mondta Jimin feszült hangon. Betört a fejem? Mi? Ez nagyon nagy gond volt, hisz idol vagyok. Mi van ha valami maradandó sérülésem lesz? Akkor vége mindennek... a karrieremnek. A picsába!
Nem sokkal később kinyílt az ajtó, és RapMonster, J-Hope, Jin, majd Suga rontott be rajta. RapMonster telefonált, nem tudtam miről lehetett szó, de eléggé üvöltözött a vonal másik felén lévő személlyel.
- Hogy vagy? - kérdezte rögtön J-Hope. Odajött hozzám, leguggolt az ágy mellé, és a kezemet kezdte simogatni. Ijedten a többiekre néztem, akiknek az arcáról le lehetett olvasni, hogy már rég rájöttek a dologra kettőnk között. Ez megnyugtatott, legalább nem kell tovább titkolózni. Mondjuk talán nem mindenki előtt fogunk csókolózni, bár a bandából RapMonster-en kívül, majdnem hogy mindenki meleg.
- Szerinted, hogy vagyok te hülye majom? - kérdezek vissza nem túl kedvesen.
- Most meg mi a halál bajod van? Próbálok veled kedvesen viselkedni és ez a hála? - mondta, tettetett sértődöttséggel.
- Látom azért nem akkora a baj. - tette hozzá Jin. - Ha V elrontja J-Hope nyáladzó jeleneteit, akkor már magánál van.
- Össze kellett varrni a homlokát, mert betört a feje, szóval annyira ne örülj te balfasz! - rivallt rá Jimin Jin-re. Tehát még mindig haragudott rá azért, amiért hazudott, bár már nagyjából kiheverte. Viszont én még jobban bepánikoltam. Össze kellett varrni a fejem? Akkor tényleg búcsút kell intenem az idol munkának igaz. Rettegve Jimin-re néztem, akinek az arca elárulta, hogy ez még nem minden. Jimin... félt. Már épp nyitotta volna a száját, hogy elmondja a pontos problémát, amikor RapMonster lerakta a telefont, és aggódva hozzám lépett, majd jól szemügyre vette az arcomat.
- Hála az égnek annyira nem súlyos a helyzet, a sminkesek ezt el tudják intézni. - sóhajtott fel, kissé megkönnyebbülve.
- Akkor jó. Már csak azt kell megvárni, hogy kiengedjék. - mondta JungKook.
- Na de az mennyi idő?  - kérdezte Suga.
- Épp ez az. Srácok... kapaszkodjatok meg!... - kezdte Jimin. Mindenki egy pillanat alatt lesokkolódott, az arcuk elkomorodott, JungKook sírni kezdett, RapMonster ideges lett, Suga meg se tudott moccanni, Jin pedig leborult a földre, fejét a tenyerébe temetve, ahogy Jimin kimondta a szavakat. Azokat a sorspecsételő, gyilkos szavakat. A szívem zakatolni kezdett, a fülem sípolni. Nem hittem el. Nem akartam elhinni. Nem akartam. Nem akarom... Ez nem lehet... Ez csak egy rossz álom. Ez hihetetlen. De Jimin ilyennel nem viccelne. Bár ha most felkiáltana, hogy csak szívat, akkor jól felnevetnék. Valahol a szívem mélyén ezt kívántam... de nem nevetett fel senki.... ez a dolog teljesen komoly volt.
- TaeHyung... rákos. 

15. RapMonster -- > A bajok csak most kezdődnek

[RapMonster] *két héttel a fotózás után*

- Tud róla, hogy most mit tett ezzel a nyomorult fanserfice-el?! - üvöltöttem a menedzser képébe, aki csak tovább szívta a dohányát, és felsóhajtom.- Nézd! A rajongóknak action kell, a médiának meg pletykák, nekem meg az a feladatom, hogy ezt megadjam nekik. Mint a csapat vezetője, te szerintem pontosan megérted, hogy mire megy ki a játék. Így sokkal de sokkal több fangirl-re tehetünk szert.- Figyeljen! Mi nem azért akarjuk, hogy szeressenek, mert "fú de aranyos pletykák keringenek rólunk", hanem mert jól zenélünk. Nyilván a hírnévhez hozzá tartozik a fanserfice, de ez már rég túllőtt a célon. Konkrétan mondhatni, nyilvános megalázás. - még reggel bejöttem a menedzser bá'-hoz reklamálni, de eddig semmit sem értem el. A srácok nem szólnak egymáshoz, és az interjúkon illetve dedikálásokon is erőltetetten viselkednek úgy, ahogy általában maguktól szoktak. Ez az állapot azóta alakult ki, mióta elkészültek azok a képek. Próbáltam meggyőzni a górét, hogy ne hozzák nyilvánosságra a fotókat, de semmit sem értem el. Szörnyű volt ez az időszak. A mai napon J-Hope Suga és Jin táncórára mentek, JungKook a styleis-jához a legújabb fellépőruha miatt, Jimin és V pedig egy show-ba mentek, zsűrinek, szóval én el tudtam jönni a fényképes ügyben, bár úgy tűnt fölöslegesen. Nem értettem, hogy hogy lehetnek ilyenek. Amikor debütáltunk, nem számítottunk arra, hogy ilyeneket csináltatnak majd meg velünk. Persze, a stúdió azt nem tudhatta, hogy azért is volt ez az egész még rosszabb, mert tényleg vannak kapcsolatok a bandán belül. Az, hogy elcsattan egy-két puszi a fanserfice-ek miatt, az még elfogadható volt. De, hogy (elméletileg) hamis tényeket állítanak fel csókjelenetekkel, az már sok volt. Ez nem az a karrier volt, amiről álmodtunk. Bábok lettünk, amiken keresztül a studió pénzhez juthatott, és a legszörnyűbb, hogy nem a zenénk által. Úgy éreztem magamat, mint akit elárultak. Felsóhajtottam. - Hát legyen. ha maguk kicsinyes módon hamis hírek által akarnak pénzhez jutni, hát legyen. De azt nem garantálom, hogy a közös munka a továbbiakban zökkenésmentes lesz.- Ne érts félre NamJoon! A show biznisz már csak ilyen. A tehetség csak egy alap. A rajongóknak szaftos pletyka kell. - idegesen az asztalra csapok. - Mondja! Melyik rajongónak van szüksége erre?! Nem csak boys love fanjaink vannak. Ők már nem is számítanak? A B.L.-esek meg majd írnak fanficeket és nyáladzanak a fanservice-ekre, de ez már sok. Komolyan buzikat akar belőlünk csinálni? - Az eddigi felmérések alapján, a ti bandátoknak van a legtöbb B.L. rajongója. Pont. Nektek ez is hozzá tartozik a munkához. Tekints rá extraként! - már épp válaszoltam valami cifra káromkodással, amikor megszólalt a telefonom. - Hallo RapMonster? Kookie vagyok. - Mondd gyorsan, most nem érek rá!  - Jimin most hívott, hogy V-t elütötte egy autó. - elkerekedtek a szemeim.- Mi van? Mi történt? - JungKook hangján hallatszódott, hogy a sírás határán van. Teljesen be volt pánikolva.- Nem tudom. Jimin at mondta, hogy a kocsi az út túloldalán parkolt, amikor végeztek a talkshow-ban és épp mentek volna át az úton, amikor egy autó elcsapta. A vezető azt mondta, hogy nem működött a fékje, és elvben igazat is mondott. Kihívták a mentőket, de V még mindig eszméletlen. Hope-ékat nem érem el, én meg most megyek a kórházba.- Melyik kórházban van? - a maknae lediktálta a címet, én meg szó nélkül kirontottam az irodából és már mentem is a kocsihoz...

14. J-Hope --> I love u silly lion!

[J-Hope]A fotózáson, egyedül én és V úsztuk meg a "csók jelenetet". Nem mintha bántam volna vagy ilyesmi, de mintha... ez is csak egy égből jövő jel lett volna, hogy nem jó irányba evickél a kapcsolatunk. Hiába, mióta összejöttünk, csak a telefon nyomkodása közben vagyunk egymással. Éreztem, hogy ez így nem lesz jó, de egyedül tehetetlen voltam. Tényleg akartam őt. Nagyon is. De ezt az akaratot teljesen egy oldalúnak éreztem és ez baromira bosszantott. A fotózás után a csapat, néma csöndben indult vissza. Senki sem szólt senkihez. Mindenkinek égett az arca és zavarban volt. Mit ne mondjak, ez a fotózás jól bezavart a (még ha csak átmenetileg is) békés hétköznapokba. Épphogy lecsillapodtak a kedélyek erre ez is. Áldottam az eget, hogy végre hazaértünk. V-t követtem a szobájába, mire ő megállt a küszöbön, elállva előlem az utat.- Izé... Hoseok ez nem a te szobád. - mondta zavartan.- Tudom. - bólintottam.- Akkor mégis mi a halált keresel az én szobámnál?- Pofa be te hülye oroszlán, és engedj be! - mondtam, nem túl kedvesen.- De magabiztos lett a fiatalúr! - válaszolt gúnyosan, majd megadóan besétált a szobájába, hátat fordítva nekem, én pedig diadalittasan besétáltam az oroszlán "barlangjába". TaeHyung leült az egyik puffra, amelyek a szobájában lévő dohányzóasztal köré voltak elhelyezve, és kíváncsian méregetett.- V... Beszélnünk kell. - kezdtem bele a mondandómba.- Hallgatlak. - válaszolta nyersen. - Szerintem... túl keveset vagyunk együtt... úgy értem úgy, mint két szerelmespár.- Hm... nem emlékszem, hogy valaha is megbeszéltük volna, hogy járunk. Különben is... szerintem neked is leesett, hogy számomra JungKook is sokat jelent. - a szavai felidegesítettek. Komolyan? Kookie? Még mindig? Szikrázó tekintettel néztem az unottan üldögélő TaeHyung-ra.- Oh, hogy nem beszéltük meg?! Szerintem a múltkori eset, pont megfelelt "megbeszélés" gyanánt is. - a kezeim ökölbe szorultak, és azon kaptam magamat, hogy V csuklóit összefogom, és fölé hajolva, mélyen, megszeppent tekintetébe néztem. - Vagy nem volt elég egyértelmű a számodra? - kérdeztem, majd megcsókoltam. Nem ellenkezett, de nem is viszonozta a gesztust. Komolyan, mintha egy halottat próbálnék lázba hozni... de nem vagyok nekrofil, ez nekem nem élvezet. Csalódottan sóhajtva hajoltam el, és amikor újra V szemeibe néztem, bár arca kipirult, és szemei csillogtak a vágytól, elfordultam tőle. Normális esetben ilyenkor, rögtön letámadtam volna, hisz annyira aranyos volt, de ezúttal nem tettem. Nem akartam olyanba belekényszeríteni amit ő nem akar. Elindultam a szoba ajtaja felé, mire egy riadt hang kiáltott utánam. - Hova mész? - visszafordultam, és ismét a feltüzelt oroszlánnal találtam szembe magamat.- Szerinted? A szobámba. - mondtam, mire TaeHyung szemeiben harag csillant. Felállt, oda sétált hozzám, és lekevert egy hatalmas pofont. Meglepődtem, nem kicsit.- Mégis mi a szart képzelsz magadról, te baszottul idióta homokdűne? - üvöltözte. Nem válaszoltam. Nem tudtam válaszolni. Csak megszeppenve néztem, a tomboló apróságra. - Egy ilyen csók után csak úgy itt hagyni? Hogy nem sül le a bőr a képedről?! - folytatta a kirohanást. Már épp nyitotta volna a száját a további ócsárlásokért, de én megelőztem azzal, hogy számat az övére tapasztottam, és ezúttal V, szenvedélyesen visszacsókolt, nyelve bebarangolta a számat, karjaival a nyakamba csimpaszkodott. Vagy hat-hét percig csak csókolóztunk, ám levegőhiány miatt, el kellett szakadnunk egymástól egy pillanatra. - Felőlem nevezhetsz a világ legnagyobb segglyukának is, addig amíg azt mondod, hogy az enyém vagy! - suttogtam, mire az oroszlán szemébe, állatias ravaszság villant, és elmosolyodott.- Értettem te világ segglyuka. - mondta, és ezután elindult a menet, a mennyországba. 

13. Jin --> A fotózás

- Jó reggelt! - pusziltam meg a mellettem fekvő fejét. Suga álmosan nyitotta ki a szemeit, majd csillogó tekintettel felnézett rám.
- Neked is! Mennyi az idő? - kérdezte.
- Tíz óra. Kissé elaludtunk. Mivel holnapután Hawaii-ra megyünk, ezért RapMonster mára beszervezett egy fotózást, nehogy "kihúzzuk magunkat" a munka alól. - magyaráztam.
- Akkor sietni kéne. - mondta, és kimászott az ágyamból. Most jutott csak eszembe, hogy előző este azért jött át, mert rosszat álmodott.
- Jól aludtál? - kérdeztem, és követve a példáját, én is kikászálódtam. Suga már az ajtónál állt.
- Igen, köszönöm. - mosolygott. - Ne haragudj, hogy így viselkedtem veled tegnap.
- Nem haragszom. Neked volt igazad. - válaszoltam és odaléptem hozzá, egy csókra, amit ő boldogan el is fogadott. - NamJoon azt mondta nem kell nagyon kiöltözni, mert amúgy is ott adják ránk a
ruhákat. - engedtem végül el, mire ő bólintott és kisietett a szobából. Hallottam, hogy Suga köszön valakinek. Ki tudtam venni a nevet. V-ék ezek szerint már felébredtek.Gyorsan felöltöztem, és kivonultam a konyhába. A többiek már az asztalnál ültek. Én is csatlakoztam hozzájuk, mire hallottam, hogy a bejárati ajtó kinyílt, és nem sokára Jimin és Kookie jelent meg előttünk. 

- Hova is tűnt a két jó madár tegnap este? - kérdezte NamJoon. A hülye is ki tudta volna venni a gyanakvást a hangjából.
- Csak nem akartam egy csalóval egy légtérben lenni. - nézett rám halálos tekintettel, és én nagyon elszégyelltem magam.
- Így viszont lemaradtatok a nagy hírről. Jövő héten ugyanis, Hawaii-ra utazunk a bandával. - mondta V. Jimin kérdőn nézett a leader-re. Reméltem, hogy ez valamennyire majd megnyugtatja a csapattársamat. RapMonster bólintott, mire egy aprócska mosolyt láttam megvillanni Jimin szája sarkában. Ezután mindketten csatlakoztak a reggelihez. Reggeli után NamJoon közölte velünk a mai napi programot, ezután mindenki elvonult egy fél órára, hogy indulásig készen legyünk.
...
Rég jártam már a fotóstúdióban. A stáb úgy köszöntött minket, mint a régen nem látott családtagokat. Váltottunk pár szót a sminkesekkel, styleist-okkal, a fodrászokkal, a fotósokkal és a szerkesztőkkel, majd neki láttunk a munkának. Öltözködés, smink, pózok... A fotózás nem könnyű dolog, bár sokkal inkább fárasztó. Aránylag hamar végeztek az előkészületekkel, így jöhettek először az egyéni, aztán a csoportos fotók. Én kezdtem a fotózást. Sohasem szerettem kezdeni, mert olyankor gyakran elrontottam. Próbáltam összpontosítani a dologra. "Sexy vagyok... Szexy vagyok..." biztattam magamat, amíg a kamerák előtt álltam. Aránylag hamar végzett mindenki, így jöhettek a csoport képek. Miután az is lement, és reménykedtünk, hogy nem lesz több, menedzserünk kitalálta, hogy jöhetnek a fanserfice-ek. De ez az ötlet már mindannyiunkat megijesztett, ugyanis a mostani fanserfic-hez BL, azaz boys love képek kellettek. Mindenki zavarba jött, egyedül RapMonster mosolygott, ugyanis ő nem vett részt a fotózás ezen részén mondván, hogy hogyan nézne már ki, ha a leader-t állítanák be melegnek?! Az egyetlen egy megnyugtató tény az volt, hogy engem Suga-val raktak össze. Csak pár puszi, és vége is lesz, legalább is ezt gondoltam, de a stáb a csókra is kötelezett minket. Nagyon zavarba jöttünk, de próbáltunk hitelesek maradni, ám az a gondolat, hogy más is így fog minket látni, nagyon zavaró volt. 

12. Yong --> EXTRA 2. <-- Yong

(Nah sziasztok! Mivel csúszásban van a sztori, és facebook-on is írtatok többen, hogy kíváncsiak vagytok az extra folytatására, ezért úgy döntöttem, hogy kivételesen írok még egy részt az extrából, mivel ebben a két hétben elég lassan haladtam ^^ . Ami meg a másik ok az az, hogy most jöttünk vissza a nyaralásból szóval nagyon benne vagyok a sztoriban :D . Amúgy meg most olvasgattam vissza az előző részeket, miközben jókat röhögtem a fogalmazási/nyelvtani hibáimon pl.: "Eközben Suga, Jin és Suga" x'''D De már kijavítottam. Nah mindegy. Bocsánat mindenkitől még egyszer a késésért.)

JungKook-ban megállt az ütő. Hogy ő? Lesmárolta? RapMonster-t? Mikor? Hol? Hogyan? Miért? Az arca sápadt volt, és a gyomra is émelygett a sok pia miatt, de a legjobban Jimin aggasztotta.- Jimin én... - próbálta átölelni a párját, de az eltolta és felállt.- Ne! Inkább hagyjuk az egészet jó? - E... Ezt meg hogy érted? - Úgy, hogy nem akarom ezt tovább folytatni. Kit álltatunk? Csak pótlék voltál Jin helyett, hogy el tudjam őt felejteni. - közölte vele Jimin, bár egyáltalán nem így gondolta a dolgot, és nagy önuralomra volt szüksége ahhoz, hogy nehogy kizökkenjen a szerepéből. Ő tényleg szerette Kookie-t, de a tegnap este után, (hiába nem volt magánál) elbizonytalanodott JungKook érzései terén. Ami pedig Kookie-t illeti, az eddiginél is sápadtabb lett, egy pillanatra úgy tűnt, mintha nem venne levegőt. Az ajkai remegni kezdtek, és a szeme könnyes lett. Jimin azt hitte, most elkezd majd sírni, mint egy kisgyerek, és ő majd nem tud neki ellenállni. De nem ez történt. JungKook erős maradt. Bár a kezei is remegtek, megtörölte a szemeit és nagy levegőt vett. Számított erre, hisz a kapcsolatuk így is elég zötykölődősen indult, de ő boldog volt. Ő rontott el mindent. Talán az zavarhatta Jimin-t, hogy megcsókolta NamJoon-t. És a maknae, ezt teljes mértékben megértette. Felállt az ágyról és szó nélkül kiment a szobából. Jimin úgy tervezte, hogy ő lesz az aki előbb elhagyja a helyiséget, ezért meglepődött. Talán lehet hogy kissé túlzásba vitte a dolgot? Persze, hogy igen. Hogy mondhatott neki ilyeneket? De hisz ő... szereti JungKook-ot. Nem akart vele szakítani. Különben is... az a csók csak egy véletlen volt, hisz Kookie nem volt magánál. Mit csinált? És... Mit csinálhat JungKook? Fogalma sem volt, csak abban volt biztos, hogy elég sok mindent elrontott. Nem sokára nyolc volt, szóval Jimin-nek is mennie kellett enni, bár nem volt étvágya. Az egyetlen dolog ami miatt lement a többiekhez az az volt, hogy abban reménykedett, JungKook is odament. De ahogy sejtette, Kookie nem jött reggelizni.- Sütit hol hagytad? - kérdezte V, miközben beleharapott valamiféle zöldséggel telepakolt szendvicsbe. Jimin nem válaszolt, csak ivott egy pohár vizet. A többiek is látták, hogy jobb, ha nem kérdezősködnek a dologról. JungKook egész nap nem jelent meg, és ez nem csak Jimin-t, de az egész bandád aggasztotta. RapMonster szobájában ültek, miközben a leader, fel-alá járkált a nappaliban, és a maknae-t próbálta elérni, immár hatodszorra, de hiába. Nem tudták elérni őt. Már a recepción is szóltak, hogy eltűnt, de még mindig nem volt semmi fejlemény. Úgy éjfél körül próbálta meg NamJoon ismét felhívni Kookie-t. A kagyló kicsöngött, és a harmadik búgás után, valaki felvette a telefont.- Mi van? - kérdezte Kookie. Nem volt kérdés, hót részeg volt.- JungKook, hol vagy most?! - kérdezte a leader, mire mindenki feszülten nézett rá. Ezek szerint felvette. - Eh? Daniel... *csuklás* drága szobájában. - Mi? Milyen Daniel? Kiről beszélsz?- Tod az a kibaszott helyesh~ srác a... *csulás* buliról. Irtó nagy a dákója. Hihetetlen. - RapMonster elfintorodott, és egyben meg is ijedt. - H... Hányas szoba?- Nemtooom. Hányas szoba csillagom? - szólt, valószínűleg a Daniel nevű sráchoz JungKook, majd pár pillanat múlva megint a szájához emelte a kagylót. - Asszondja a tizenhatos. RapMonster lerakta a telefont, és elmondta a többieknek, hogy mit mondott Kookie, szóról szóra. Jimin hihetetlenül ideges lett. Még hogy rajta kívül valaki más hozzáérjen az ő Sütijéhez? Ezt már nem hagyhatta annyiban. Szó nélkül lerohant az említett szobához, és kopogás nélkül benyitott. A szíve elszorult a látványtól. Az ágyon egy vadidegen (tényleg helyes) fiú feküdt háttal, miközben JungKook éppen rajta... lovagolt. Jimin egyszerre lett szomorú és hihetetlenül dühös. És mindezért magát okolhatta. - Áh, itt van Jimin is. - nézett a fiúra a maknae. Jimin erőt vett magán, odament az ágyhoz, és csakúgy mint az első közös éjszakájukon, most is erőszakosan lerángatta az idegenről. Nem érdekelte, hogy Kookie gyakorlatilag meztelen volt, simán végigráncigálta a folyosón, fel a saját szobájukba. Ott bezárta az ajtót, és rögtön neki kezdett a vetkőzésnek. - Ho, ho, ho! Lassan a testtel! N... nem akarok megint *csuklik* kibaszott pótlék lenni. Tod nekem vannak érzéseim. - hisztizett JungKook, de Jimin ezt figyelmen kívül hagyta. Csak akkor szólalt meg, mikor már JungKook felett térdepelt, és mélyen az alatta fekvő szemébe nézett. - Hazudtam Kookie. Én szeretlek, és szeretni is foglak. Tudom, hogy nem fogsz ezekre emlékezni, de tudnod kell, hogy senki sem volt még olyan fontos számomra mint te. - bár Jimin nem tudhatta, de ezeket a szavakat JungKook, igenis megjegyezte akkor, és magában örült, hogy a kis Süti, ismét visszatérhetett eredeti gazdájához.

11. Jimin --> A reggel

[Jimin]Reggel korán keltem. Először meglepődtem azon, hogy egy kocsiban fekszek, meztelenül, Kookie mellett, de amint eszembe jutott az előző este, elmosolyodtam. Boldog voltam. JungKook még aludt, ezért egy csókkal keltettem őt, végtére is szó nélkül eltűntünk tegnap, és lehet, hogy a többiek már aggódnak miattunk. Kookie még hunyorgott, majd amikor kinyitotta a szemét rám nézett, és elmosolyodott. Hihetetlen, hogy csak most tűnt fel, milyen gyönyörű is a mosolya. Eddig sosem figyeltem meg, milyen szépek az ajkai, de most, hogy már az én birtokomban vannak, mégis csak illett

felmérnem, hogy mennyire tökéletes a tulajdonom. Jin is szép, beismerem. De most már azt a szépséget teljesen felülmúlja a szerelmem. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy JungKook-al, már egy pár vagyunk. Végigsimítottam az arcán.- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdeztem.- Neked is. Nagyon jól, mert veled álmodtam. - válaszolta. A szívem nagyot dobbant. Éreztem, ahogy megpuszilja az ujjaimat, amelyekkel az arcát simogattam. Lehajoltam, hogy megcsókoljam, majd mikor ismét elváltunk, folytattam a mondandómat.- Vissza kéne indulnunk. Elég sokáig elmaradtunk az este. - Kookie felnevetett, és felült. - Igazad van. Amúgy is nagyon éhes... - elhallgatott, és a szemei kikerekedtek. Lenézett a lábai közé, mire én totálisan elpirultam. Tegnap elfelejtettem, hogy talán ki kéne őt tisztítani miután mindketten elélveztünk, és én történetesen a fenekébe, de mivel ez lemaradt, a fehéres folyadék, kifolyt, és beterítette az ülést.- Ne haragudj! - mondtam zavartan, miközben előhalásztam egy zsepit a kabátom zsebéből, és odanyújtottam neki.- Izé... semmi baj. - hebegte, és gyorsan letörölgette magát, majd az ülést. Felöltöztünk, majd visszarendeztük az üléseket, és haza indultunk. Mire visszaértünk, már mindenki az asztalnál ült és reggelizett.- Hova is tűnt a két jó madár tegnap este? - kérdezte NamJoon gyanakodva. Nem értettem, hogy mit játssza az eszét, amikor pontosan tudja, hogy miért mentünk el. Hiszen megfigyelt. A kamerát véletlenül fedeztem csak fel, és tudtam, hogy RapMonster nem perverz kukkoló, hanem nyilván csak aggódott értünk, de akkor is... Csak azért vittem el tegnap Kookie-t, hogy a magánéletem, csak rám tartozik. Láttam, hogy JungKook teljesen elpirulva lesütötte a szemeit, és leült az asztalhoz. Tudtam, hogy rám hárul a válaszadás feladata. - Csak nem akartam egy csalóval egy légtérben lenni. - néztem szikrázó tekintettel Jin-re. - Így viszont lemaradtatok a nagy hírről. Jövő héten ugyanis, Hawaii-ra utazunk a bandával. - mondta V. Kérdőn néztem a leader-re, aki egy bólintással jelezte, hogy TaeHyung nem kamuzik. Teljesen felvillanyozódtam. Egy teljes hét egy szigeten, semmi munka, csak lazítás. Kedvem támadt NamJoon nyakába ugrani, de visszafogtam magamat, és egyszerűen leültem a székemre, és enni kezdtem. Viszont a vigyoromat nem tudtam elrejteni. Nagyon izgatott lettem. 

(Sziasztok ^^ most egy hétig nem tudok majd írni, mert ahova megyünk, ott nincs wifi, de egy hét múlva, egyszerre fogok feltölteni nyolc részt ^^ )

10. Yong---> EXTRA 1 ---< Yong

(Sziasztok! ^^ Végre elérkeztünk a tizedik részhez, és egyben a napi, 300+ látogatóhoz! *diadalkürt* Ennek alkalmára, megírtam nektek ezt az "extra epizódot", ami a BTS Hawaii-i nyaralásáról fog szólni, és ezúttal, az én [azaz a narrátor] szemszögéből. ^^ Csakhogy a későbbiekben ne legyen kavarodás, az extra fejezet után, rögtön visszatérünk az eredeti sztorihoz, ahol következőnek ismét Jimin szemszögéből nézzük a történéseket, és onnan, ahol legutoljára voltak Kookie-val [tehát az "autós jelenet" utáni reggeltől]. Ami még fontosabb, hogy a történet, nem a teljes Bangtan nyaralást írja le. Ez egy olyan extra sztori, amit minden 10. résznél fogok folytatni. Wuáááhhh~! *nyújtózkodik* hát akkor kezdjünk is neki! Jó szórakozást! ^^)

[Yong]Reggel fél öt volt, és a BTS már kipakolt a kocsiba, és el is indultak a reptérre. Nem várta őket különösebb magángép vagy bármi hasonló, azt már nem volt ideje elintézni RapMonster-nek. Elég izgatottak voltak, mindannyian. A reptér csak negyedórára volt a villától, így meglehetősen korán indultak el, de NamJoon mindig is a pontosság és a rend megszállottja volt, így a többiek már hozzászoktak, hogy mindenhova minimum tíz perccel hamarabb odaérnek, ami alapjába véve nem is zavarta volna őket, ha nem kellett volna hajnali négykor

felkelniük, amikor már minden össze volt pakolva. az nyugtatta egyedül őket, hogy a hosszú repülőút lehetővé teszi, hogy aludjanak. Miután lerendezték a jegyeket, a csomagokat, és egyéb problémákat, pont annyi volt az idő, hogy felmehettek a gépre. RapMonster nem akarta megzavarni társait abban, hogy kiélhessék a vágyaikat egymással, így hagyta, hogy mindenki a párja mellé üljön, ő pedig egy néni mellé ült le, aki éppen Koreából utazik vissza Hawaii-ra. Mondanom sem kell, Jimin Kookie mellé ült, Jin Suga, J-Hope pedig V mellé. JungKook és Jimin egymásnak dőlve összedugták a fejüket, és fogták egymás kezét, úgy aludtak. Suga és Jin éppen arról beszélgettek, hogy mi állna jól Daniel Craig-nek, az öltönyön és a nyakkendőn kívül. V és J-Hope meg csak szokásukhoz híven, éppen videót néztek, ám ezúttal nem telefonon, mert ugyebár a gépeken nem lehet semmiféle elektronikus készüléket használni, hanem az előttük lévő szék háttámlájába épített, érintőképernyős filmnéző rendszeren, angolul. Az út átszállással együtt 22 órát vett igénybe, így mire megérkeztek, mind ki voltak a sok utazástól. Nem volt kérdés, hajnali háromkor (bár elég sokat aludtak a repülőn), senki sem ellenezte, hogy rögtön ledőljenek. Megbeszélték, hogy másnap, reggel nyolcra mennek reggelizni, így fél nyolckor már mindenkinek ébren kell majd lennie. Elfoglalták a szálláshelyeket. Nem volt már erejük semmihez, így ruhástól mindenestől, bedőltek az ágyba, ami meglepő módon, mindegyik szobában össze volt tolva, kivéve RapMonster-ében, aki büszkén fürdőzgetett, a luxuslakosztályban elhelyezett, beltéri jakuzziban, a nappali közepén, miközben TV-t nézett, bár az égvilágon, semmit nem értett abból, hogy miről beszélgetnek a kiválasztott csatornán. JungKook először kissé tartózkodott, és az ágy legszélére húzódzkodott, mire Jimin felsóhajtott, és magához húzta.- Ne legyél már ennyire távolságtartó! Hisz együtt járunk! - suttogta, és pár pillanat múlva, már el is nyomta őt az álom, de Kookie még rágódott az imént hallottakon, és jóval később aludt csak el, szerelme után. Másnap mindenki kipihenten ébredt. A reggeli svédasztalos volt, így a fiúk mindent felpakoltak a tányérjukra, amit csak tudtak. NamJoon közölte velük az aznapi programot. Wellnesseznek, aztán pedig kirándulnak egyet a parton. Így is volt, csakhogy a wellnessezés kissé elhúzódott, és csak késő este értek ki a partra, ahol javában tartott, valami tengerparti buli. A fiúk nem kérették magukat, rögtön beálltak táncolni, ittak, jól érezték magukat, egyedül RapMonster ivott annyit, hogy józan maradjon, és figyeljen a többiekre, akik úgy tomboltak, mint a vadállatok, és egy óvatlan pillanatban, V J-Hope nyakába karolt, és hosszasan megcsókolta, nem túl diszkrét módon. A parton mindenkiben égett a partiláz, így a buli hevületében csak ujjongtak és tapsoltak, amíg a két fiatal el nem szakadt egymástól, és a zene ütemétől eltérő ritmusra lassúzni nem kezdtek egymással. NamJoon csak nézte őket. Esze ágában sem volt leállítani a dolgot. Örült, hogy végre béke van a családban. Eközben Jimin, Jin és Suga, nevetgélve táncoltak, sörrel a kezükben. RapMonster elmosolyodott arra a gondolatra, hogy talán akkor megint minden rendben van Jin és Jimin között, bár lehet, hogy csak az alkohol hatása alatt álltak. Viszont egy valami nem hagyta nyugodni a leader-t. Hol lehet JungKook? Egész este nem látta őt. Aggódó tekintettel pásztázta a tömeget, mire megpillantotta az ifjú énekest, ahogy az egyik asztalnak dőlve, meghúzza a kezében lévő italos flaskát. Odament hozzá, és kivette a kezéből, hisz Kookie még kiskorú volt. Ha ivott is, akkor sem sokat, de most, hót részegen kapaszkodott RapMonster nyakába.- NamJoon... Jaj NamJoon milyen jó az illatod... - mondta kábán, ahogy a csapatfőt ölelgette. - Lefekszel velem? - A leader kissé eltolta magától a fiút, és a szemébe nézett.- Jeon Jeongguk! Ne beszélj ilyen hülyeségeket! Hót részeg vagy. - mondta komolyan. JunKook, mintha nem is hallaná, száját RapMonsterére tapasztotta, és hosszasan megcsókolta. Ekkor megjelent Jimin. Ő még nem volt annyira ittas, hogy ne fogta volna fel, hogy mi történik. Ő nem ivott annyit, hogy lerészegedjen, csupán kissé többet ivott és jól érezte magát... ezidáig. - Te meg mi a francot csinálsz? - lökte félre Jimin szerelmét. Tudta, hogy nem NamJoon a hibás, hisz látta az egészet. - Eh? Jimin? Hagyjál, nem látod, hogy épp más dolgom van? - Felviszem őt, nem jó ha ilyen állapotban lent van. - fordult RapMonster-höz, mire a leader csak bólintott, és Jimin egyenesen a szobába cipelte Kookie-t, és ágyba dugta. 

Az egész banda kábán ébredt. Suga V és Jin mellett, J-Hope meg a saját szobájában. egyikőjüknek sem volt emléke a tegnap estéről. Kookie is fejfájással ébredt. Jimin az ágy szélén ült. - Jó reggelt! - akart egy puszit adni szerelme arcára JungKook, mire Jimin eltolta őt. - Azt. - válaszolt.- Most mi bajod? - Jimin komoly tekintettel fordult JunKook felé.- Lesmároltad RapMonster-t.

9. J-Hope --> A várva várt pillanat

[J-Hope]A szívem zakatolt a mellkasomban, ahogy a szobám felé húztam, a mögöttem battyogó TaeHyungot. Minden lépés, egy évszázadnak tűnt, míg elértük az ajtót. Mióta vártam már erre a pillanatra... csak én és V, együtt, egymást ölelve, csókolva. Örültem, hogy nem ellenkezett. Úgy éreztem, nem bírnám már tovább húzni az időt. Ahogy beértünk a szobába, bezártam az ajtót, és TaeHyung elé léptem. Egy ideig csak néztem, pirosló arcát, megszeppent tekintetét, formás ajkait. Tökéletesnek tűnt, az egész lénye. Még egy utolsó pillantást vetettem rá, majd megcsókoltam gyengéden, és élvezetesen, minden érzésemet átadva neki. Azt akartam, hogy ő is érezze, hogy milyen fontos a számomra. A falhoz préseltem, mire ő átkarolta a nyakamat, és egész testével nekem feszült. Úgy csókolt vissza, mintha azt üzenné, hogy megértette, mit jelent számomra ez az egész. Kezeimmel a pólója alá nyúltam, és végigsimítottam a csípőitől, az oldalán át, egészen a karjaiig, ott pedig félbeszakította a csókot, és kezeit az égnek emelte, hogy megszabadíthassam a ruhadarabtól. Amint ez megtörtént, a felsőrész, a földön landolt. Úgy tűnt, TaeHyung a kezébe akarta venni az irányítást, mert egy puszit nyomott az ajkaimra, majd ő is lerángatta rólam a pólómat. Miután ezzel megvoltunk, hozzásimultam, és a nyakát kezdtem nyalogatni, csókolgatni. Hallottam ahogy aprókat nyög, és sóhajtozik, ezzel pedig teljesen feltüzelt. Elindultam lefelé a felsőtestén, nyelvemmel és ajkaimmal, bejártam minden egyes porcikáját. A bőrének illata teljesen megbolondított. Éreztem, ahogy a hajamba túr, amikor a köldöke körül kezdtem nyalogatni a bőrt. Felpillantottam rá, és csodálatos látvány fogadott. Feje hátra csuklott, szemei csukva voltak, egyik öklét a szája elé emelte, hogy elfojtsa a saját nyögéseit, másik karját feltartotta, és a falnak támasztotta. Elmosolyodtam, és kezem a fenekéhez vándorolt, majd rámarkoltam. Azt a hangot, amit akkor V kiadott, nem hiszem, hogy bárki is utánozni tudná. Erotikus csengése volt, és érdekesen keveredett benne az izgalom a vággyal, a szeretettel és a békével. Lassan kezdtem lehúzni a nadrágját az alsónadrágjával együtt, miközben fokozatosan haladtam a nyelvemmel is, egyre lejjebb. Mikor a gatya már a bokájánál volt, V kilépett belőle, én pedig gyorsan arrébb dobtam. Ilyenkor idegesített legjobban a mindenféle márkás ruha. A tagjára markoltam, mire ő egy sóhaj kíséretében, a hajamba tépett, majd ismét ellazult. Óvatosan kezdtem húzogatni a bőrt, miközben csókolgatni kezdtem az oldalát. Éreztem ahogy a teste meg-meg remegett, egy-egy érintésnél. Végül tagját a számba vettem, és lassan, mozgatni kezdtem a fejemet. TaeHyung csak nyögdécselt, sóhajtozott, és velem egy ritmusban mozgatta a csípőjét, míg a falnak támaszkodott. Egy kis idő után éreztem, hogy nekem is lépnek kell valamit, mert már elég szűkös voltam odalent. Hihetetlen gyorsasággal szabadultam meg a farmeremtől és a bokszeremtől, majd V-t a fal felé fordítottam. Ő csukott szemmel hagyta, hogy irányítsam. Kezeivel a falnak támaszkodott, fenekét hátra tolta. Tudtam, hogy először tágítani kellene, de szorított az idő, és túl közel voltam már a csúcshoz, az efféle aggályok, már nem számítottak. Egy kicsit azért körbenyaltam a bejáratát, hogy mégse legyen neki annyira kellemetlen az érzés. Tagomat a lyukhoz helyeztem, majd szép lassan kezdtem belé nyomulni. V felsikoltott, és riadtan hátra kapta a fejét. Láttam, hogy kezeit ökölbe szorította a falon, és a szemei is könnybe lábadtak, pedig még félig sem voltam benne. Mi tagadás, eléggé szorított. Kissé bűntudatom lett.

- Nagyon fáj? - suttogtam a fülébe.
- N... nemh~ - nyögte. - Kérlek... folytasdh~! - azzal meglepve engem, csípőjét, egy hirtelen mozdulattal, teljesen a tagomra tolta, így egyszerre nyögtünk fel, bár TaeHyung inkább sikoltott. Elhittem, hogy mennyire fájhat neki, hisz a szűk lyuk, engem is túl szorosan ölelt körbe.
- Biztos? - kérdeztem utoljára, mire V válaszul, csak megmozdította a csípőjét, egy kicsit kijjebb engedve a tagomat. Vettem a lapot, és lassan kezdtem benne mozogni, ám nagyokat löktem rajta, teljesen kijöttem belőle, majd hirtelen vissza. Szép lassan felvettünk egy normál ritmust, és mindkettőnk csípője, annak ütemére mozgott. Egy idő után változtatni akartam a meneten, ezért hátra mentem pár lépést vele együtt, majd leültem az ágyra, és szembe fordítottam magammal, el nem szakadva tőle. A mellkasa közé csókoltam, mire ő magához szorított, és lassan, elkezdett lovagolni. Hangosan sóhajtoztam és nyögdécseltem, csakúgy, ahogy ő is. Már rég nem voltam önmagam jól tudtam, de piszok jó érzés volt. Tagját a kezeim közé vettem, így fokozva az érzést, ahogy ő fel-le mozgott. Nem kellett sok, ez már mindkettőnknek a végjáték volt, pár lökés után, én hangosan felnyögve belé élveztem, míg ő az egész testemet beborította, ahogy a sajátját is. Még megcsókoltam őt párszor, aztán elmentünk lezuhanyoztunk. Ezután vacsoráztunk a többiekkel. Jimin és Kookie elmentek valahová, és még a kajánál sem jelentek meg. Nem volt túl sok esély arra, hogy még aznap visszajönnének. Viszont a jövőheti nyaralás eléggé lázba hozott, és alig vártam már, hogy elmondjam nekik is a jó hírt. Vacsora után mindenki felszívódott, és lassan, én is elmentem aludni. Álmomban arról álmodtam, milyen tökéletes is volt, VELE lenni, azzal a személlyel, akit a legjobban szeretek... TaeHyung-al.