14. J-Hope --> I love u silly lion!

[J-Hope]A fotózáson, egyedül én és V úsztuk meg a "csók jelenetet". Nem mintha bántam volna vagy ilyesmi, de mintha... ez is csak egy égből jövő jel lett volna, hogy nem jó irányba evickél a kapcsolatunk. Hiába, mióta összejöttünk, csak a telefon nyomkodása közben vagyunk egymással. Éreztem, hogy ez így nem lesz jó, de egyedül tehetetlen voltam. Tényleg akartam őt. Nagyon is. De ezt az akaratot teljesen egy oldalúnak éreztem és ez baromira bosszantott. A fotózás után a csapat, néma csöndben indult vissza. Senki sem szólt senkihez. Mindenkinek égett az arca és zavarban volt. Mit ne mondjak, ez a fotózás jól bezavart a (még ha csak átmenetileg is) békés hétköznapokba. Épphogy lecsillapodtak a kedélyek erre ez is. Áldottam az eget, hogy végre hazaértünk. V-t követtem a szobájába, mire ő megállt a küszöbön, elállva előlem az utat.- Izé... Hoseok ez nem a te szobád. - mondta zavartan.- Tudom. - bólintottam.- Akkor mégis mi a halált keresel az én szobámnál?- Pofa be te hülye oroszlán, és engedj be! - mondtam, nem túl kedvesen.- De magabiztos lett a fiatalúr! - válaszolt gúnyosan, majd megadóan besétált a szobájába, hátat fordítva nekem, én pedig diadalittasan besétáltam az oroszlán "barlangjába". TaeHyung leült az egyik puffra, amelyek a szobájában lévő dohányzóasztal köré voltak elhelyezve, és kíváncsian méregetett.- V... Beszélnünk kell. - kezdtem bele a mondandómba.- Hallgatlak. - válaszolta nyersen. - Szerintem... túl keveset vagyunk együtt... úgy értem úgy, mint két szerelmespár.- Hm... nem emlékszem, hogy valaha is megbeszéltük volna, hogy járunk. Különben is... szerintem neked is leesett, hogy számomra JungKook is sokat jelent. - a szavai felidegesítettek. Komolyan? Kookie? Még mindig? Szikrázó tekintettel néztem az unottan üldögélő TaeHyung-ra.- Oh, hogy nem beszéltük meg?! Szerintem a múltkori eset, pont megfelelt "megbeszélés" gyanánt is. - a kezeim ökölbe szorultak, és azon kaptam magamat, hogy V csuklóit összefogom, és fölé hajolva, mélyen, megszeppent tekintetébe néztem. - Vagy nem volt elég egyértelmű a számodra? - kérdeztem, majd megcsókoltam. Nem ellenkezett, de nem is viszonozta a gesztust. Komolyan, mintha egy halottat próbálnék lázba hozni... de nem vagyok nekrofil, ez nekem nem élvezet. Csalódottan sóhajtva hajoltam el, és amikor újra V szemeibe néztem, bár arca kipirult, és szemei csillogtak a vágytól, elfordultam tőle. Normális esetben ilyenkor, rögtön letámadtam volna, hisz annyira aranyos volt, de ezúttal nem tettem. Nem akartam olyanba belekényszeríteni amit ő nem akar. Elindultam a szoba ajtaja felé, mire egy riadt hang kiáltott utánam. - Hova mész? - visszafordultam, és ismét a feltüzelt oroszlánnal találtam szembe magamat.- Szerinted? A szobámba. - mondtam, mire TaeHyung szemeiben harag csillant. Felállt, oda sétált hozzám, és lekevert egy hatalmas pofont. Meglepődtem, nem kicsit.- Mégis mi a szart képzelsz magadról, te baszottul idióta homokdűne? - üvöltözte. Nem válaszoltam. Nem tudtam válaszolni. Csak megszeppenve néztem, a tomboló apróságra. - Egy ilyen csók után csak úgy itt hagyni? Hogy nem sül le a bőr a képedről?! - folytatta a kirohanást. Már épp nyitotta volna a száját a további ócsárlásokért, de én megelőztem azzal, hogy számat az övére tapasztottam, és ezúttal V, szenvedélyesen visszacsókolt, nyelve bebarangolta a számat, karjaival a nyakamba csimpaszkodott. Vagy hat-hét percig csak csókolóztunk, ám levegőhiány miatt, el kellett szakadnunk egymástól egy pillanatra. - Felőlem nevezhetsz a világ legnagyobb segglyukának is, addig amíg azt mondod, hogy az enyém vagy! - suttogtam, mire az oroszlán szemébe, állatias ravaszság villant, és elmosolyodott.- Értettem te világ segglyuka. - mondta, és ezután elindult a menet, a mennyországba.