18. Suga --> "Aztán ha végeztél várlak a szobámban kis szívem."

[Suga]

Végre minden rendben ment köztem és Jin között. Ennek örültem. Viszont a bandában semmi nem ment úgy, ahogy elterveztük. Először is itt van V, akiről még most sem tudom elhinni, hogy rákos lett. A mindig jó kedvű TaeHyung most egy depressziós falfehér emberré változott, aki alig eszik és mindig rosszul van. Jimin még mindig utálta Jin-t, amit én persze meg is értek. Hoseok is elvesztette a jó kedvét, és megkomolyodott, túlságosan is. Csak V-vel törődik, amit persze megértek, de képes lemondani miatta akár a saját szükségleteiről is, mint például az alvás, az evés vagy éppen az ivás. JungKook szinte mindig sír, RapMonster pedig egy idegbeteg lett. Mindenki megváltozott, még én is, aki szinte semmit sem beszél már. Kifelé muszáj azt mutatnunk, hogy minden a legnagyobb rendben van, de egyáltalán nem volt így. Éppen táncedzésen voltam J-Hope-al és Jin-el, mivel nekünk volt még pár dolog amit tisztázni kellett néhány koreográfiában. Már nyolcadszorra próbáltuk újra, ugyanazt a mozdulatot, és a koreográfusunk hiába magyarázta el újra és újra, nem tudtunk koncentrálni.
- Srácok mi van veletek? Sohasem láttalak még titeket ilyennek. - kérdezte. Egyikünk sem nézett rá, csak lesütöttük a tekintetünket, és ő is jobban látta, ha inkább nem erőlteti a dolgot.
Hosszú nap volt, sok időbe telt, mire végre megtanultuk a táncot. Csak késő este értünk haza, úgy este tíz körül. Jin és J-Hope előbb értek haza, úgy egy órával, mivel én még tisztáztam pár dolgot a koreográfussal. Mikor haza értem, rögtön a nappaliba mentem, hogy tévézzek egy kicsit, és hogy kipihenjem a mai nap fáradalmait, amikor egy ideges Hoseok-al találtam magam szemben, aki gyilkos tekintettel meredt a távolba.
- Mi a baj? - kérdeztem, és leültem mellé a garnitúrára.
- V-nél már megint bent van az a doki. - nem bírtam ki. Felröhögtem, hogy tényleg ennyi a baja, de ő csak sötét pillantást vetett rám, én pedig abbahagytam a nevetést.
- Bocsi J-Hope de én nem egészen értem, hogy ezzel mi a bajod.
- Az, hogy az a gyökér, teljesen rámozdult TaeHyung-ra. Tapizza a kezét, a nyakát, és felhajtatja vele a pólóját, meg ilyenek. Aztán kúpokat is ad be neki, és az intimebb részeit is megnézegeti.
- Igen, mert ő egy orvos. Ez a dolga. - mondtam. J-Hope komolyan kezdett megőrülni. - Ráadásul fiú is. Hiába fiatal, attól még nem mindenki homokos aki V-hez ér.
- Tudom, de ez száz százalék hogy homi. Ő mondta.
- Miért, pontosan mit is mondott?
- Hogy V helyes srác, szerencsés vagyok vele, és hogy ő mit meg nem adna, ha ilyen fiúja lehetne.
- Ez eddig oké, de kétlem, hogy Park Doktornak ilyen szándékai lennének.
- Hát nem tudom, de engem akkor is irritál ez az alak. Folyton mosolyog. - ismét felnevettem.
- Talán mert együtt érez velünk, és próbál szimpatizálni. Komolyan J-Hope! Ez már üldözési mánia.
- Én komolyan beszélek YoonGi.
- Bocs de ez abnormális. Én KIZÁRTNAK tartom, hogy V ilyen szempontból veszélyben lenne. - mondtam, majd felálltam, és jobbnak láttam, ha inkább a szobámban maradok. J-Hope-nak jobb lesz egy kicsit, ha lenyugszik, és én csak idegesíteném. Talán veszek addig egy fürdőt vagy valamit. Amúgy is úgy éreztem magam, mint egy kicsavart rongybábu. Fájt miden porcikám. A szobámba érve, felkaptam egy törölközőt és a hálóneműmet majd elindultam a fürdőszoba felé. Ahogy beértem, valaki felsikkantott. Ijedtemben felugrottam, mire Jimin-nel találtam magam szemben, aki éppen... szóval... a kicsi Jimin-t simogatta.
- Baszd meg! Nem tudsz kopogni? - cseszett le, én meg megadóan felemeltem a kezeimet.
- Ne haragudj! Sok idő míg végzel? - Jimin ravaszul elmosolyodott.
- Nem ha te is besegítesz. - mondta, mire én teljesen lerökönyödtem, és elsápadtam. Erre, pár percnyi néma csönd után, ő felnevetett és felegyenesedett.
- Látnád milyen arcot vágsz. Komolyan bevetted? Te meg én? Na ne. Ez kész. - mondta, azzal még mindig röhögve kisétált az ajtón, ám még a küszöbről visszaszólt nekem. - Aztán ha végeztél várlak a szobámban kis szívem. Nyomhatjuk hármasban, vagy hogy ha úgy adja négyesben is. - kacsintott, mire én hozzávágtam egy közelben lévő tusfürdős flakont.
- Hülye gyökér! - kiabáltam, ő meg csak nevetve elsétált.