22. Jin -- > Ennél rosszabb már amúgy sem lehet

[Jin]Amikor odaértem Jimin-hez, csak figyeltük az eseményeket. Nem avatkozhattunk közbe, egyedül abban reménykedhettünk, hogy RapMonster-ék időben megérkeznek. Ám ekkor megtörtént az, amitől tartottunk. Jimin tüsszentett egyet, és lebuktunk. A következő pillanatban, a bűnözők körénk gyűltek, és gúnyos vigyorral méregettek minket, Megállt bennem az ütő, el sem bírtam hinni, hogy ez történik velünk.- Nézzétek, itt van még a másik két jómadár. Láttunk ám titeket a tévében. Hát mit nem mondjak. Van bennetek lóvé, ígéretesnek tűntök. - mondta az egyik nagy darab férfi. Erős alkohol szag áradt belőle. A következő pillanatban, gyomron vágtak, majd tarkón, és minden elsötétült. Az utolsó dolog amit láttam, hogy Jimin megpróbál kiszabadulni a fogva tartóinak kezei közül. Mikor ismét kinyitottam a szememet, még mindig a parkban voltam. Egy szirénázó mentőnek a hátuljában feküdtem. Amikor felültem, a fejem görcsölni kezdett, és amikor oda kaptam, megéreztem rajta a kötést. Mi történhetett? Ahogy jobban körül néztem, megpillantottam a földön fekvő V-t, és a mellette zokogó J-Hope-ot, akit Suga próbált vigasztalni. RapMonster a rendőrökkel beszélt, Jin-nel együtt, JungKook és Jimin pedig csendben ültek egymás mellett.- Mi történt V-vel? - kérdeztem a két fiút, mire Jimin hátrakapta a fejét.- Újra kellett éleszteni. - mondta, alig hallható hangon. - Az állapota elég kritikus. Az orvosok nagyon aggódnak miatta. - mondta. Hangján hallottam az élettelenségét. Megpróbáltam felállni, de az már nem sikerült. - Ne is próbálkozz! - kezdte, JungKook. - Te sem voltál valami fényes állapotban amikor megtaláltak. Egyedül én voltam eszméletemnél. - csuklott el a hangja a mondat végére.- Mi történt? - kérdeztem. JungKook beszédre nyitotta a száját, de inkább meggondolta magát. az arca elsápadt, és szemeit lesütötte. - Megerőszakolták. - mondta alig hallható hangon Jimin. El sem hittem, a történteket. Úgy gondoltam, ilyenek csak a filmekben vannak. És most mégis megtörtént. Ekkor Suga lépett oda hozzám.- Hogy vagy? - erőltetett egy mosolyt, de látszott rajta, hogy a történtek eléggé megviselték. - Élek. - mondtam, és nem törődve a többiekkel, magamhoz húztam egy csókra. Mikor szétváltunk, először Jimin-re néztem, de ő látszólag nem reagált erre. Mindannyian csak V-t nézték, akit éppen akkor vitték be a mentőbe, hogy a kórházba szállítsák. Nem sokára mi is az intézménybe indultunk. Egy fél napot vártunk az eredményekre, mire végre megjelent az orvos, az eredményekkel a kezében.- A fiatalembernek nagyon nagy szerencséje volt. Ha nem lenne ilyen erős, már valószínűleg meghalt volna. Azonban az állapota eléggé instabil. Szomorú, hogy ilyet kell mondanom, főleg önöknek, de az a helyzet, hogy TaeHyung kómába esett.