5. V

[V] Éppen J-Hope-al néztünk egy videót a telefonomon. Éreztem, hogy az arcom, egész idő alatt, tiszta piros volt. Már épp kapcsoltam volna ki a készüléket, amikor Jimin vágott át a szobán. Zaklatott volt, a kezei ökölben voltak, a szemei könnyben úsztak. Talán Jin-nel történt valami? Vagy... Kookie-val? Mindenesetre J-Hope Jimin után eredt, én meg kimentem a kertbe, ahonnan a fiú jött be. Jin és Suga, Kookie mellett térdeltek, aki arcát a tenyerébe temette. A vak is láthatta, hogy sírt. Odarohantam hozzájuk.
- Mi történt? - tértem rögtön a lényegre. Suga felnézett rám.
- Jimin felzaklatta magát amikor meglátott engem és... Jin-t. - mondta úgy, mintha nem lenne abban biztos, hogy nekem tudnom kéne a dologról. - És elég kegyetlenül ráüvöltött Kookie-ra. - fejezte be. Ugyan... JungKook nem olyan gyenge, hogy egy kis veszekedés miatt így kiboruljon... Szerintem sokkal inkább

viselte meg az, hogy Jimin még mindig jobban érdeklődött Jin iránt... Persze ezt csak én tudhattam róla, hisz csak nekem mondta el, hogy belé szeretett. Pedig ha jól tudom Kookie elmondta a veszekedés után Jimin-nek, hogy hogy érez iránta. Akkor visszautasította volna? Nem hiszem, mert akkor JungKook bezárkózott volna és egész nap, ki sem tolta volna a képét. Így már egész összeállt a dolog. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet Jimin-nel, de J-Hope utána ment, szóval majd később, gondolom elmondja nekem. Viszont így már az egész banda tudhat Jimin ferde hajlamáról, vagy esetleg Kookie-éról. Mindenesetre eléggé megviselt csapattársam mostani látványa, ahogy ott térdelt, min aki menten meghal. Tényleg ilyen fontos lenne számára? Nagyon dühös voltam Jimin-re, hogy ezt tette JungKook-al. Nem bírtam magammal, az érzéseim eluralkodtak rajtam. Berontottam a fiúhoz, azzal az eltökéltséggel, hogy káromkodok neki egy sort. Azonban ahogy benyitottam a szobába, rögtön elbizonytalanodtam. Jimin sem volt jobb állapotban mint JungKook. Nem tudom, hogy Jin vagy Kookie miatt, de rendesen ki volt borulva. Azonban nem feledkeztem meg arról, hogy miért is jöttem be. Kicsit talán nyers voltam, de így volt helyes.
- Hogy tehetted ezt JungKook-al? - kérdeztem miközben összefontam a karjaimat a mellkasom előtt. Jimin könnyekkel áztatott arccal nézett fel rám. A szívem összeszorult. Még sosem láttam őt ilyen állapotban. Egy kicsit elbizonytalanodtam, de nem akartam elárulni Kookie-t. - Szeret téged és te képes vagy így összetörni a szívét? Ennyire vak vagy? Nem veszed észre, hogy mit művelsz vele? Tudom, hogy nem utasítottad őt vissza, mert akkor nem viselkedett volna így. És te mégis továbbra is Jin-re hajtasz? Akkor miért álltattad őt? Csalódtam benned. - fejeztem be a mondanivalómat. Jimin úgy nézett rám, mint aki szellemet lát.
- Én nem... - nem folytatta a mondatot. Látszott rajta, hogy nem tud kifogást találni a történtekre. Elgondolkodott, majd felállt és otthagyott minket J-Hope-al. Mi ez a hangulatváltozás? Csak így hirtelen faképnél hagyni valakit? Mindegy is ez az ő dolga. Viszont kettesben maradtunk Hoseok-al, aki közelebb lépett hozzám, és megcsókolt. Bár váratlanul ért, viszonoztam. Lehunytam a szemeimet. Nem akartam, hogy ő is úgy járjon mint Jimin. A nyelve erőszakosan mozgott a számban, ami nyögést váltott ki belőlem. Éreztem, hogy ez feltüzelte, és egyik kezével a fenekembe markolt, másikkal a pólóm alá, de én eltoltam magamtól. Lihegve a szemébe néztem.
- Nem akarnék véget vetni az édelgésünknek, de ez Jimin szobája... és nem itt akarom elveszteni az erényemet. - úgy tűnt vette a lapot, mert felsóhajtott, megragadta a csuklómat és húzni kezdett a szobája felé. Nem ellenkeztem.