3. Jimin

[Jimin]J-Hope és V, pont akkor toppantak be, amikor kész lett a Kimchi. Az illata betöltötte az egész konyhát, és a gyomrom éhesen kezdett korogni. JungKook rám nézett, és amint a tekintetünk találkozott, elkapta a fejét, és vérvörös arccal mustrálta a tányérját. Mégis mitől van így betojva? Ő vallotta be nekem az érzéseit, nem fordítva. Inkább nekem kéne megilletődve lennem… vagy lehet, hogy talán azért nincs rám hatással a dolog, mert én is meleg vagyok. Vááá~! Miken nem jár az eszem így evés előtt… Namjoon megterítette az asztalt, majd megvárta, hogy mindenki leüljön. Ezután az asztali etikettet követve, kezdtünk el enni. Velem szemben ült V, mellette Jin, Suga, aztán J-Hope, Kookie, én és RapMonster, így pont ki tudtam venni, hogy Suga egyfolytában Jin-t nézi, és ez eléggé bosszantott. ÉN akarom Jin-t, csak NEKEM jár a látványa. Te jó ég! Én teljesen megőrültem… Még hogy Jin nekem jár?! Mégis… Kookie szeret engem, de nekem ő olyan, mintha az öcsém lenne. Nem tudok máshogy viszonyulni hozzá. Miután befejeztük az étkezést, RapMonster elment valami fontos dolgot intézni egy fellépés miatt, Suga és Jin felszívódtak, V meg a nappaliban nyomkodta a telefonját J-Hope társaságában. Egyedül JungKook ült némán az asztalnál. Sóhajtva odaléptem hozzá.
- Nincs kedved egy kicsit beszélgetni? – kérdeztem, mire ő kérdőn felnézett rám, mintha nem hinne a fülének, majd tekintetemet látva bólintott, és elindultunk a szobám felé. Ez egy remek alkalomnak tűnt, hogy megadjam JungKook-nak az esélyt. Ahogy beértünk bezártam az ajtót, és leültem az ágyra. Kookie kissé tétovázott, de végül követte a példámat. Kérdőn nézett rám, hogy miről akarhatok vele beszélni?! Végignéztem rajta, és próbáltam úgy gondolni rá, mintha nem az egyik barátom, hanem a szerelmem ülne ott az ágy szélén. Csillogó szemei voltak, gyönyörű karjai, és tündéri arca. Még sohasem gondoltam bele, hogy milyen helyes is lehet JungKook, de így komolyan nézve a dolgot… le a kalappal! Éreztem, hogy az arcomba pír szökik és elkaptam a tekintetemet. Legszívesebben még pásztáztam volna őt úgy, mint az előbb. Meg akartam érinteni arcát, hogy vajon milyen puha lehet a bőre. ÚGY gondolva rá olyan volt, mint egy felfedezetlen sziget, amit több százszor bejártam már, de csak fákat láttam, és csak azután találtam meg a finomabbnál finomabb gyümölcsöket, és a csodaszép állatokat, amik eddig rejtve voltak számomra. Összeszedtem a bátorságom, és megint felnéztem JungKook-ra, aki az ágy szélét kezdte piszkálgatni. Nem bírtam tovább. A kíváncsiságom győzedelmeskedett felettem. Megragadtam JungKook állát, gyengéden magam felé fordítottam a fejét, és nem törődve az ijedt tekintetével, megcsókoltam. Az ajkainak tökéletes íze volt. Olyan lágyan ért a számhoz a szája, hogy az egész testem beleremegett. Mintha megcsapott volna az áram. Most gondoltam először arra, hogy másba is lehetek szerelmes, Jin-en kívül. És abban a pillanatban ez a gondolat, teljes mértékben valósnak tűnt. Amikor félbeszakadt a csók, JungKook remegő tekintetével találtam magamat szembe. A szemeiben könnyek csillogtak, de nem a bánattól vagy az örömtől… ez olyan… vágyakozó volt, és látszott rajta, hogy élvezte a dolgot.- Kookie… - suttogtam, mire ő elmosolyodott.- Jimin… - mondta ki a nevemet olyan szenvedéllyel, hogy az őrületbe kergetett. Hogy képes így kimondani valakinek a nevét? Mintha csak az én jelenteném neki az életet, vagy nem is tudom… A lényeg az, hogy teljes mértékben felcsigázott, az égnek álltak az idegszálaim tőle. Lehet, hogy valóban képes lennék őt szeretni? Most már biztos voltam benne, hogy igen. Nem tudtam, hogy akkor mit éreztem iránta, viszont az biztos, hogy vonzódni kezdtem hozzá.Megint megcsókoltam, de ezúttal nyelvemmel is utat nyitottam magamnak, hogy belülről is érezhessem őt. A nyelve az enyémhez simult, lágyan, tartózkodva, mintha attól tartana, hogy szabad e ezt neki. Végigsimítottam az arcán. A bőre puha volt és selymes, mint egy babának. Akaratlanul belemosolyogtam a csókba. Képes lehet valaki egy pillanat alatt beleszeretni a másikba? Mert egyre jobban éreztem azt, hogy igen. Amint véget vetettem a csók csatának, Kooike reményteli szemeibe néztem.- Nem mondom, hogy szerelmes vagyok beléd… De határozottan megindítottál bennem valamit. Elkezdtem vonzódni hozzád. – mondtam ki a teljes igazságot. JungKook megszeppent, fogalmam sem volt, hogy mi járhatott a fejében. Pár pillanat után, megszólalt.
- Akkor mi most… járunk? – tette fel a kérdést. Nem tudtam mit válaszolhatnék rá. JungKook alapjába véve, még gyerek volt, így hát nem is nagyon vártam el tőle, hogy megértse ennek a helyzetnek a bonyolultságát. Neki egy még csók, azt jelentette, hogy együtt van az illetővel. De ebben a helyzetbe, ez jól is jött. Talán kicsit önző vagyok, de ha járunk, nem kell attól tartanom, hogy elveszítem őt, amíg beleszeretek. Elmosolyodtam, és átkaroltam a vállát.
- Igen Kookie. Most már együtt alkotunk egy párt. – válaszoltam neki, és belül nagyon boldog lettem, a válaszként szolgáló, csillogó szempártól.