2. J-Hope

[J-Hope]Elég későn keltem fel, olyan dél körül. Kikászálódtam az ágyból, és egyből a zuhanyzóba vettem az irányt. Még kómában voltam, mint minden egyes reggel, ám most inkább a kipihentségtől. Szokásomhoz híven, hideg vízzel zuhanyoztam le. Ezt a „technikát” akkor kezdtem el használni, amikor a banda debütált, és reggelente korán kellett kelni, ezért a hideg vizes zuhany, frissítő volt számomra. Miután lezuhanyoztam, felöltöztem, és kimentem a konyhába, ahonnan már finom illatok szállingóztak és megcsapták az orromat. Naná, hogy RapMonster főz éppen, hisz a bandából, egyedül neki van hozzá érzéke. V az étkezőasztalnál ült, és a telefonját nyomkodta, egy bögre tejszínhabos kakaó mellett, aminek a habjából, egy kicsi a szája fölé kenődött, de úgy látszott, hogy nem nagyon vette észre. Akarva akaratlanul elmosolyodtam. Imádtam, hogy ilyen kis hülye, és hogy képes volt úgy viselkedni, mint egy öt éves. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy szóljak e neki a bajuszáról. Alig bírtam magamat visszafogni, hogy le ne nyaljam hirtelenjében, így inkább nem kockáztattam meg, hogy még jobban felcsigázzon.
- TaeHyung, maszatos a szád! – mondtam neki, ahogy leültem az egyik székre.- Eh? – ocsúdott fel, és bal kezével végigtörölte a száját, mire én elröhögtem magamat. Áthajoltam az asztal felett, és hüvelykujjammal, letöröltem a maradék tejszínhabot is, majd lenyaltam azt. V elpirult. Ha nem lett volna most mellettünk RapMonster, akkor tuti lekaptam volna őt. Már a gondolat is feltüzel, hogy milyen lehet ajkait az ajkamon érezni… Azokat a gyönyörű piros ajkakat. Ha nem hagytam volna abba az ilyen zavarba ejtő gondolatmeneteket, talán nem bírtam volna visszafogni magamat. Szóval igen… Szerelmes vagyok TaeHyung-ba.
- Mi lesz a kaja? – fordultam RapMonster-höz.
- Kimchi. [megjegyzés: A kimchi, egy tradicionális koreai étel] – Felelte.
- Remek! Azt szeretem. – örvendeztem, majd felálltam és betoltam a székemet. – Most elmennék a boltba, ha nem gond.
- Csak nyugodtan, de ne felejtsd el az „álruhádat”! – felelte a főnök.
- Én is megyek veled. – állt fel V is, és megállt mellettem. Bólintottam, majd mindketten elindultunk a szobába, hogy felvegyük az úgymond „álruhákat”, hogy ne ismerjenek fel minket.
A bolt nem volt olyan messze, úgy hatutcányira, így gyalog mentük, közben arról beszélgettünk, hogy mi történt Jin és Jimin között, amiről én természetesen lemaradtam. Nem sokára megérkeztünk a boltba, és elkezdtünk mindenféle dolgot bepakolni a kosárba.
- Hoseok kérdezhetek valamit? – kezdte V, ahogy beértünk egy üres sorba, ahol a tisztálkodási szerek voltak.- Persze. – válaszoltam, hogy kiválasztottam a kedvenc tusfürdőmet. V mögöttem állt, és nézte ahogy pakolok.- Szerinted van esélyem Kookie-nál? – kérdezte, mire én kiejtettem a szappant a kezemből. Ezt most komolyan mondja?! JungKook?! Annyira feldühített, hogy még az sem érdekelt, hogy a kifizetendő tárgy, amikor földet ért, kinyílt a teteje, és a tartalmának egy része kifolyt. Szikrázó tekintettel néztem V-re, aki kissé megszeppenve elpirult. Nem hittem el, hogy ennyire vak. Hogy a frászba nem vette észre, hogy mit érzek iránta?! A képébe akartam ordítani a véleményemet, hogy mekkora egy önző farok, és legszívesebben otthagytam volna a picsába. Ehelyett azonban csak kifejezéstelen hangon megszólaltam.- Te szerelmes vagy belé? – kérdeztem, ahogy ökölbe szorult a két kezem. V nem szólalt meg, csak bólintott egyet. Egyszerre lettem szomorú, csalódott, dühös és ideges. Nem érdekelt, hogy hol vagyunk, hogy hányan látnak minket, ez nem számított akkor. Különben is, álruha volt rajtunk, szóval senki sem ismert volna fel minket. Közelebb léptem hozzá, mire ő hátrálni kezdett, de pechére, mögötte már csak a fal volt. Karjaimmal börtönt képeztem a teste körül, hogy ne tudjon szabadulni, miközben a hideg burkolathoz szorítottam, és a testéhez simultam.
- Mondd, mivel jobb Kookie mint én? – suttogtam a füléhez hajolva.- H… Hoseok… meg fognak látni minket. – próbált tiltakozni, de én nem engedtem neki.- És akkor mi lesz? Senki sem ismer fel minket… - mondtam. A következő pillanatban, ajkaim az övéire tapadtak, gyengéden. V puha szája forró volt, és éreztem rajta, hogy tiltakozni próbál, de nem ment neki, így végül beadta a derekát. Lehunytam a szemeimet, és minden érzésemet át próbáltam adni TaeHyung-nak. Azt akartam, hogy értse meg, mit érzek iránta, hogy ki ő nekem, hogy mennyit ér számomra. A csók egész hosszura sikeredett, vagy másfél-két percig tartott. Utána elszakadtam tőle, és komolyan a szemébe néztem.
- TaeHyung. Szeretlek. Akármi is legyen, én szeretni foglak. Megértem, ha nem viszonzod az érzéseimet azonban, meg szeretném kérdezni… lennél a szerelmem? – láttam a szemeiben, hogy sokkolta a dolog, azonban mégis megszólalt.- Kérlek… Adj időt, hogy átgondoljam! – mondta, mire én elhúzódtam tőle, és bólintottam. Bepakoltam a lezuhant tusfürdőt a kosárba, és elindultam a pénztárhoz. V mögöttem jött. A szemem sarkából láttam, hogy valamin nagyon töpreng.
Miután kiértünk a boltból, a visszavezető út elég csendes volt. Egyikünk sem kezdeményezett beszélgetést. Én nem bírtam magammal. Nagyon kíváncsi voltam a válaszára, viszont arra nem voltam felkészülve, ha esetleg visszautasítana.