4. Jin

[Jin]Igazából bűntudatom volt Jimin miatt. Ő nem tudhatta, de valójába, aljas módon a képébe hazudtam. Nem azért utasítottam vissza a szerelmét, mert éppenséggel én nem vagyok meleg, hanem azért, mert az én szívem Suga felé húz, már elég régóta, csak túl gyáva voltam bevallani ezt neki. Talán megértette volna, de így, még a bűntudat is mardosott, hogy fájdalmat okoztam Jimin-nek. Ebéd után rögtön Suga-hoz mentem, aki nem kicsit haragudott rám amiatt, ami köztem és Jimin közt történt. Való igaz, lehet, hogy féltékeny rá. Ahogy beértem szerelmem szobájába, becsuktam magam mögött az ajtót.

- Mit akarsz?! - nézett rám dühösen, ahogy elterült az ágyán.

- Pontosan tudod te azt. Menj inkább a Jiminkédhez, biztos nagyon összetörted a szívecskéjét. - mondta ezt olyan hangnemben, hogy a szívem kihagyott egy ütemet. Teljesen ideges lettem.- Hát jó. Ha ezt akarod, akkor megyek is. - válaszoltam kifejezéstelen hangon, majd kirontottam az ajtón. Hallottam, ahogy Suga még utánam kiált, de nem akartam visszafordulni. Had érezze, hogy milyen nevetségesen is viselkedik most. Célba vette Jimin szobáját, majd szó nélkül, résnyire nyitottam az ajtót. Ledöbbentem attól, amit láttam. Jungkook és Jimin az ágyon ültek, és teljesen egymásba voltak feledkezve. Ezek szerint lehet, hogy Jimin... meg akarta őt csalni velem? Milyen ez már?! Halkan csuktam be az ajtót, nehogy észre vegyenek. Nem tudtam mitévő legyek most, hogy se Suga-hoz, se Jimin-hez nem mehetek. V meg rám se hederítene, hisz Hoseok-al együtt a nappaliban vannak és játszanak TaeHyung telefonján, azt pedig már rég megtanultam, ha TaeHyung kezében telefon van, akkor teljesen használhatatlan. Kimentem a kertbe és elfeküdtem az egyik padon, majd az eget kezdtem pásztázni. Formákat kerestem a felhőkben. A levegő kissé lenyugtatott, de még így sem lettem volna képes visszamenni Suga-hoz, azok után, hogy konkrétan a semmin sértődött meg, és utána még én voltam a szemétláda. Mondjuk lehet, hogy az is vagyok, hisz teljesen érthető, ha Suga féltékenykedik. Azt hiszem én is féltékeny lennék, ha Jimin esetleg Suga-nak vallott volna szerelmet. Viszont ez a Kookie-Jimin dolog kezdett nekem gyanús lenni. Ha együtt vannak JungKook-al, miért vallott nekem szerelmet? És mégis mióta vannak együtt? Kookie biztosan tudja, hogy mit mondott nekem Jimin, hisz én mondtam el még neki reggel... akkor talán azért volt ilyen zaklatott utána?! És hogy-hogy megbocsájtott neki? Ez nekem túl bonyolult volt. Fáradtan felsóhajtottam, és épp lehunytam a szemeimet, amikor hallottam, hogy valaki erőltetetten krákogott felettem. Csak a bal szememet nyitottam ki, és Suga-t pillantottam meg a pad mellett állni.

- Most meg mi bajod? - kérdeztem vissza, és megálltam az ágy mellett. Komolyan nem értettem, hogy mi a rákért kell neki itt balhézni. Nem fogja fel, hogy szeretem?

- Mit akarsz? - kérdeztem nyersen.- Bocsánatot kérni, amiért kissé eltúloztam a dolgot. - nehezen fogtam vissza a mosolyomat, de tettetett sértődöttséggel folytattam. - Azt hiszed ennyivel megoldhatod? - kérdeztem, mire ő közelebb hajolt.- Na és mit szólsz ehhez? - suttogta a fülembe, majd ajka az enyémhez simult, és nyelve a számba tolakodott. Tüzesen csókolt, akaratosan, kiéhezetten. Próbáltam a tempójában viszonozni a szívességet, de elég nehéz volt ugyanolyan lázasan visszacsókolni. Lehunytam a szemeimet, és teljesen belefeledkeztem a dologba, azt se vettem észre, hogy Suga felém mászott, és testével hozzám simult. - Szóval nem vagy olyan igaz? - hallottam egy harmadik hangot egy kissé távolabbról. Suga gyorsan elhúzódott, én meg riadtan néztem, a csalódottsággal, és haraggal keveredett hang tulajdonosának irányába. Jimin állt ott, JungKook-al az oldalán. Míg Jimin tekintete szinte lángolt az idegességtől, Kookie csak riadtan nézett felénk. - Jimin... - motyogtam alig hallható hangon.- Ne is zavartassátok magatokat! - fordult meg Jimin, és elindult volna ha JungKook nem ragadja meg a karját.- Várj... - kezdte volna a mondatot, de a másik fiú közbe vágott.

- Hagyj! - ordított rá szegényre olyan nyersen, mintha mindenről ő tehetne. Kookie megriadt és szomorúan engedte le a kezeit, miközben Jimin elsietett. Kookie úgy állt ott mint egy szobor. Nem is csodáltam, hisz mégis csak a szerelme üvöltötte le a fejét úgy, mintha utálná őt. Fel sem bírtam volna fogni, hogy JungKook akkor mit érezhetett, de a legjobban Jimin érzései voltak számomra a legfájdalmasabbak.

 (Ez a rész azért lett ilyen érzelgős, mert a háttérben a mamám, épp Marichui-t nézett ._.)